–s–y [Havas Fanny]

Nyomtatóbarát változat

Azon túl, hogy szereted ezt a darabot, mi motiválta, hogy megrendezd?

Amikor felújítottuk a Hamletet a Kamrában Kaszás Gergővel, és kezdett úgy igazán megszólalni a darab, ahogy ott ültem a próbán – éppen az volt egyébként is a kérdés, hogy mit rendezek majd jövőre – eszembe jutott, hogy a mai szűkös körülmények között milyen kézenfekvő lenne, ha már itt van ez a díszlet, itt van szinte minden, hogy megcsináljam a Rosencrantz és Guildensternt. De aztán persze nem egészen úgy történt, ahogy először kimondtam. Hiszen az első ötletből az következett volna, hogy ugyanazok játsszák a másik darabot is, tehát, hogy Rosencrantz és Guildenstern is legyen ugyanaz, meg Hamlet is. De aztán rájöttem, hogy itt másról van szó, és nem játszhatják ugyanazok. Akkor viszont kik? Úgy gondoltam, hogy nagyon izgalmas felállás lenne Bán Jánossal és Tóth Józseffel, hiszen a két figurát nem azért keverik össze, mert annyira hasonlítanak egymásra. Biztosan te is voltál úgy osztálytársaiddal, hogy összetévesztetted őket, de nem azért, mert olyan egyformák. Itt a színházban is vannak ilyen emberek, akik együtt jönnek a főiskoláról, és nagyon sokáig összekeverik őket. Nem is a színészek, de a portás vagy az asztalosmester vagy a lakatos. Teljesen elütő személyiségek, de valahogy úgy könyvelik el őket, összenőtt a nevükkel meg a habitusukkal, hogy ők együtt vannak.

De ha nem hasonlítanak egymásra, akkor mégis mi az összetévesztés alapja?

Mert egy harmadiknak mindegy, hogy melyik, melyik, lényegében ugyanazok. Annyi olyan embert látunk, aki törleszkedik a hatalomhoz, és akit csak úgy simán meg lehet kérni, hogy csináljon valamit, és aki gondolkodás nélkül meg is csinálja, amire kérik, és csak később esik le neki a tantusz, hogy ez mivel jár, hogy ehhez valahogy viszonyulnia kell, hazudozni kell, átfesteni a múltját, a jövőjét előre aranyozni, és így tovább. Erről is szól ez a mű. Erős indulataink, társadalmi indulataink vannak ezzel a két emberrel szemben, hiszen Hamletet mindnyájan szeretjük. Persze kérdés, hogy most milyen a mi Hamletünk, van-e egyáltalán Hamlet. Remélem benne lesz az előadásban, hogy mit csinál ez a Hamlet, hogy milyenek a vezető politikus réteg gyerekei. Olvassuk az újságban, hogy Szűrös Mátyás fia összeállt az orosz maffiával, X és Y gyerekéről meg azt halljuk, hogy szeméthordó, kukás. Aztán vannak, akik vagy olyan „elfajzottak”, mint a Hobo, aki kirakatember, amennyiben egy nagyon érvényes életet tudott felmutatni, vagy olyan különös, beteg lények, akik nem tudtak mit kezdeni az életükkel, nem tudták jóra használni az ölükbe hullott ajándékot. Úgy gondolom, hogy Hamlet ilyesmi, de ezt Shakespeare darabjában nehéz megmutatni, vagy ha mégis megmutatjuk, akkor nagyon leegyszerűsítjük a művet. Viszont a Rosencrantz és Guildensternben ez megmutatható. Ha pedig ez így van, akkor meg is kell mutatni, mert nagyon fontos, hogy egy mai Rosencrantz és Guildenstern mihez törleszkedik, milyen az a hatalom, amit szolgál, kik azok az emberek, akikkel oly simán belemennek egy politikai játszmába, egy ember kifigyelésébe, kicsinálásába. Mivel szerintem ezek a mai politikusok nem elég érvényes emberek, ki kellett találnom, hogy a színházban mi jelentheti ezt. Egy színészt ugyanis a játéka mindig hitelesít, s ráadásul nem találok olyan színészt, akit senki sem szeret, különösen nem a Katonában, ahol a közönség mindenkihez kötődik korábbi szerepei, pályatörténete alapján. S akkor arra jutottam, hogy amatőrökkel kell eljátszatni ezeket a figurákat, hogy ez lehet a megoldás, ami még ráadásul érdekes is.

Igen, de akik játszani fognak, azok még csak nem is amatőrök, hanem civilek. És színházban ez unikum, mert csak filmekben szoktak civileket szerepeltetni.

A Kamra majdnem olyan, mint egy film. Kis térben, nagyon közelről nézzük az előadást. Itt nem kell olyan gesztusokat tudni, mint egy nagy színpadon, hogy eljussanak az információk. Ráadásul olyan szövegeket mondanak a civil szereplők, amiket ismerünk, vagy feltételezhetően ismerünk. Egyébként, ha valaki nem ismeri a Hamletet, akkor a Rosencrantz és Guildenstern érvénytelenné válik. Sőt, ha valaki igazán élvezni akarja ezt az előadást, nem árt, ha a mi Hamletünket is megnézi. Ugyanakkor én arra szeretném rávenni a szereplőket, hogy ne törekedjenek arra, hogy érteni lehessen őket. Hiszen a politikusok sem törekszenek rá. Azt az élményt szeretném felidézni, mint amikor a parlamenti közvetítést követjük, és halljuk, hogy magyarul folyik a szó, mégis egy-két perc után már fogalmunk sincs, hogy miről beszélnek.

Ez nem túlságosan naturalista megoldás? Egy az egyben színpadra vinni egy élethelyzetet?

Nem. Itt valami disszonancia van, ami írói szándék, és ami abból adódik, hogy mindenki tudja a Hamletet, csak Rosencrantz és Guildenstern nem. A nézők tudják, a szereplők tudják, mindenki egy saját érvényes történetet játszik, csak Rosencrantz és Guildenstern nem érti, hogy mibe csöppent, tulajdonképpen a saját halálukat sem tudják felfogni. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy érvényes művészi válasz egy művészi, írói kérdésre, hogy mi legyen ezekkel az emberekkel.

Jegyek kaphatók a Katona József Színház pénztárában (V., Petőfi Sándor u. 6., tel.: 118-3725), szervezési osztályán (V., Kossuth L. u. 3., tel: 117-4061) és a Színházak Központi Jegyirodájában.

• Rábeszélő