Skip to main content

Bellini: A puritánok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Operabemutató Bécsben
Opera


A puritánok című Bellini-opera a fiatalon elhunyt olasz mester ritkán játszott művei közé tartozik, népszerűsége messze elmarad a legkedveltebb Bellini-dalműétől, a Normáétól. Ez némileg igazságtalan, hiszen A puritánok – ahogy azt a mostani bécsi bemutató bebizonyította – dallamos, gördülékeny és érzelmes zenéjű, tele hatásos áriákkal és együttesekkel. A tenor és a szoprán szerepet éneklőt persze igen nehéz követelmények elé állítja, hiszen az utóbbi szerepében egymást érik a magas c-k és d-k, sőt egy helyütt f is előfordul.

A műsorra tűzés tehát felért a „dupla vagy semmi” játék kockázatával. A bécsi Állami Operának –amely továbbra is a világ egyik legjobb (és legdrágább) operaháza – sikerült a duplát eltalálnia: A puritánok megérdemelten nagy siker, egyike a világ operaszínpadain jelenleg műsoron levő legszínvonalasabb előadásoknak.

Ez mindenekelőtt két közreműködő érdeme. Az első Placido Domingo, aki – nem tévedés – az előadás karmestere. Domingo karmesterként talán nem éri fel teljesen például Abbadót vagy Soltit, de az erős második vonalhoz tartozik. Az Elvirát éneklő Edita Gruberova viszont ebben az előadásban is a legnagyobb operaénekesnőkhöz mérhető. A többiek is megbízhatóan szerepelnek.

A rendezés és a díszlet a témához illően valóban egyszerű, puritán, de meggyőző; a jelmezek viszont egy jó naturalista előadás stílusához alkalmazkodnak. Különös módon azonban a kettő nem üti, inkább jól kiegészíti egymást. Egyetlen (bár fontos) kifogásunk, hogy a rendező (John Dew) a darab végén tragikus hirtelenséggel leszúratja a lírai tenort (ami az eredeti librettóban nem történik meg; ott happy enddel végződik a történet). A váratlan fordulattól azonban remélhetőleg kevés operakedvelő rendül meg, hiszen a szövegkönyv eredendő zagyvasága ettől nem lesz sem kisebb, sem pedig nagyobb.

A puritánokat a jövő szezonban 1995. január 11-én, 14-én és 18-án, valamint május 15-én, 20-án és 23-án játsszák. Külföldi érdeklődők levélben is megrendelhetik a jegyeket az Österreichischer Bundestheaterverband/Bestellbüro címén (Hanuschgasse 2., A-1010 Wien, Austria). Ugyanitt megrendelhető a jövő évi programfüzet is. A jegyárak 20 schillingtől (emeleti állóhelyek) 2300 schillingig (földszinti első sorok, páholy) terjednek. A legtöbb előadásra célszerű minél korábban megrendelni a jegyet.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon