Skip to main content

Új Szentkuthy-könyv…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv


…vagyis majdnem az: az Orpheus ötödik évfolyamának első számát a Szent Orpheus breviáriuma szerzőjének, a magyar próza nagy mesterének szentelte, s bizony erősen úgy fest, hogy ezzel ez a szám belekerül a „Híres különszámok” sorába.

Az összeállítást az a Tompa Mária vendégszerkesztette, aki Szentkuthy titkárnője, mindenese, alkotótársa volt, halála után műveinek gondozója, a Szentkuthy-élet és -életmű tökéletes ismerője. Az ő – inkább életrajzi jellegű, háttérinformációkat szolgáltató – rövid írásai mellett Rugási Gyula kissé szárazabb, filozofikus, Vikár György oldott, pszichologikus és Fekete J. József tömör, értő elemzései igazítják el az olvasót – márpedig az olvasó, hiába, rá is szorul erre. Bár Szentkuthy sokszor kommentár nélkül is igen élvezhető, sziporkázó metaforái, vad anakróniái sodorják azt, aki hagyja magát – mégsem árt felfedezni azokat a sajátos alkotói módszereket, például a napló és a mű egyenrangúságát és egymást kiegészítő jellegét, amit ez a nagy bohóc a magáénak vall.

Mert nem vitás, Szentkuthy bohóc is volt, a frivolitás és a hitvallás, a blaszfémia és a rajongás ugyanúgy jellemezte őt, mint írásait. Szeretett alakoskodni és gúnyolódni: fényképei is erről tanúskodnak. Ennek a számnak amellett, hogy megjelentetett eddig publikálatlan vagy régi, hozzáférhetetlen lapokban közzétett szövegeket, az a másik nagy meglepetése, hogy húszoldalnyi fényképblokkal indul: Szentkuthy rajzai és rajzok róla; Szentkuthy a tanár és Szentkuthy tökkel a fején; Szentkuthy-báb és Szentkuthy, a Bíboros. S ehhez még lányának, az Olaszországban élő Mariellának visszaemlékezései, válogatás a Szentkuthy-dedikációkból és beszélgetés róluk – gazdag, lapozgatni való, könyvespolcra kéredzkedő gyűjtemény.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon