Skip to main content

Új CD-k a third stream és a jazz-rock jegyében

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


Sajnos, a hazai lemezgyártás soha sem kényeztette el a jazzművészeket. Ezen a körön belül is hátrányos helyzetűek a vidékiek. Pedig a Szekszárdi Jazz Quartet példája is bizonyítja, vannak értékeink vidéken. A szakma által „a magyar Modern Jazz Quartet”-ként aposztrofált együttes – ők nem szeretik ezt a minősítést – előfutára, a Szekszárdi Jazz Trió (Kelemen Endre – zongora, Lőrinczy Gyula – bőgő, Radnai Tibor – dob) 1972-ben alakult. 1982-ben a szintén orvos Hulin István Szekszárdra költözésével Kelemen doktor átadta a helyét a zongoránál, s vibrafonra váltott. Így alakult ki a klasszikus elemeket a swinggel elegyítő third stream hangzás. S habár a Kádár-korszaki jazz „fura ura” (elvtársa) nem nagyon támogatta őket, zenéjük így is átlépte az országhatárokat. Többek között Lengyelországban, Franciaországban és Angliában is szerepelhettek rangos fesztiválokon. Az utóbbi években két haláleset (Radnai – 1989, Lőrinczy – 1993) miatt is történt személycsere, a dobos Soponyai József, míg a basszusgitáros Béres János lett. 1988 óta kétévente jelentetnek meg lemezeket (FAITH; TEAM WORK; NEVER-GREENS és most a TENIVERSARY). A nemrég megjelent CD-jük is jellegzetesen SZJQ-s, de nekem különösen a címadó téma és a lírai BALLADE OF THE PAST nyerte el tetszésemet. Külön öröm számomra, hogy a combo két fő hajtóereje, Kelemen Endre és Hulin István, dacolva az évek múlásával, továbbra is „topformában” van, művészi igényű, invenciózus szólókkal örvendeztetik meg a műfaj kedvelőit.

Az első számú hazai jazz-rock együttes, az In Line különleges CD-vel lepte meg (a napokban jelenik meg) rajongóit. Ha jól emlékszem, úgy 1989 táján léptek színre. Első lemezükön (CSEPREGI IN LlNE) több felvételen is Demeter László dobolt. Ő 1991 óta Ausztriában él. A kezdeti lépések után 4 és fél évvel itthon járt, s a budapesti Yellow Stúdióba ment az alapító tagokkal (Csepregi Gyula – szaxofon, Tóth Gyula – gitár, Vasvári Pál – basszusgitár). Ennek a „session”-nek eredménye a ROOTS, melyen három téma ismerős lehet a kritika és a terjesztő hibájából elsikkadt 1992-es Csepregi CD-ről, a PlPELINE-ról. Nekem mindig nagy élvezetet jelent – a szerintem európai klasszis – Csepregi egyre letisztultabb szaxofonozása, aki, úgy tűnik, most, a 90-es évek első felében találta meg egyéni hangját. A szintén három – populárisabb – melódiát jegyző, a két 6 húron pendülő Vasvári–Tóth-szerzőpáros azzal örvendeztetett meg, hogy a záró felvétel címének a NEVER MORE KISS-t adta.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon