Skip to main content

50 éves a Verve jazzlemezkiadó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


A II. világháború idején egy fiatal amerikai filmrendező, Norman Granz elhatározta, hogy felveszi a harcot a rasszizmus ellen. Eredeti ötlettel azt gondolta, erre legalkalmasabb műfaj a jazz, s hogy még hatásosabb legyen a dolog, helyszínül komolyzenei hangversenytermeket választott. Így született meg a Jazz at the Philharmonic sorozat, melynek első koncertjét 1944. július 2-án New Yorkban, a Carnegie Hallban rendezte. A „jam session”-öket magnóra vette, majd 78-as fordulatú lemezen jelentette meg. Rövid időn belül ő lett a producer, aki a különböző stílusok legrangosabb képviselőit nyerte meg az ügynek. Hogy csak néhány nagy nevet említsek: Ella Fitzgerald, Oscar Peterson, Charlie Parker, Art Tatum, Dizzy Gillespie, Stan Getz, Billie Holiday, Lester Young… Így indult a Verve-sztori.

Az aranylakodalmat egy kissé előre hozták, így a Carnegie Hallban az idén április 6-án tartották az 50. évfordulós hangversenyt. (Jellemző az amerikaiak munkatempójára, hogy a koncert legemlékezetesebb perceit, szám szerint 76-ot már meg is jelentették CD-n, Carnegie Hall Salutes the Jazz Masters címen!) A mostani eseményen már csak egy túlélő lépett fel az 1944-es legendás koncert szereplői közül – a harsonás J. J. Johnson. A korai évek turnézó zenekarait képviselte a bőgős Ray Brown, szintén az ötvenes éveket idézve Hang Jones tisztelgett Art Tatum emléke előtt. A hatvanas évek mementójaként Jimmy Smith és a gitáros Kenny Burrell Wes Montgomeryre, míg a brazil gitáros-zeneszerző Antonio Carlos Jobim és a jelenlegi tenorkirály, Joe Henderson emlékezett a bossa novára és Stan Getzre. A kiadó pop-jazz cége, a Verve Forecast előadói közül a szintetizátoros Jeff Lorber és a szaxofonos Art Porter lépett fel. De hogy a Verve nemcsak a múltba tekint vissza, azt három most hozzájuk szerződött művész reprezentálja. Gondolom, a zongorista Herbie Hancock nevét mindenki ismeri, a húszas évei első felében járó két ifjú titán, a trombitás Roy Hargrove-t és a bőgős Chris McBride-t talán még nem, de ők biztosíthatják a folytonosságot, az átmenetet a XXI. századba.

Fantasztikus ez a CD, bátran merem ajánlani minden olvasónknak!






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon