Skip to main content

Szkárosi, a nagy (hang)varázsló

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
CD


A hazai avantgárd egyik jeles személyisége, Szkárosi Endre 1986-ban Bolognában ismerkedett meg a londoni Towering Inferno hangcsoportosulással. Az ismeretségből barátság lett, s a nyolcvanas évek második felében több alkalommal is együtt „performance”-oltak. Ezek után magától értetődött, hogy a két londoni „zörejművész”, Andy Saunders és Richard Wolfson megkereste Szkárosit, mikor 1990-ben elhatározták: „…a zsidó halottas ima metaforikus nézőpontjából újraértelmezik az európai szellem szenvedéstörténetét.” (Szkárosi) A motiváció az Európa-szerte elszaporodó antiszemita megnyilvánulások, az alapanyag a zsidó halottas ima, a Kaddish. Míg egy performance alkalmával a látvány is magával ragadja az embert, egy CD esetében ez pusztán a hangzásra korlátozódhat. Annál nagyobb a kihívás. Az angolok szerepét nem akarom háttérbe szorítani, de Szkárosit dicséri rögtön a bevezető felvétel, melynek munkacíme The Rose. Egy londoni zsidó kántor, Malcolm Miller a harmincharmadik zsoltárt kántálja, Richard Wolfson szintetikus hangokat szólaltat meg, Szkárosi pedig a háttérből közbe-közbe szól: „pogrom, pogrom”, Sebestyén Márta egy ősi magyar népdalt énekel, „alatta” Szkárosi egy XIII. századi magyar temetési szöveget olvas fel.

Megint Szkárosit idézve: „…szellemi szempontból is nyilvánvalóan izgalmas volt, hogy az angliai zenészek (pl. a két európai hírű jazzmuzsikus, a szaxofonos Elton Dean és a dobos John Marshall), a zsidó kántor, a nigériai dobos (Gaspar Lawal), a görög népdalénekes, a walesi kórus, valamint a palesztin tüntetők (!) mellé egy erős magyar részvétel is csatlakozzék”. Gondolom, itt a Kaddisht olvasó Raj Tamásra, a magyar kesergőket éneklő Sebestyén Mártára, önmagára és a hazai jazzvizeken evező Dés Lászlóra és Gőz Lászlóra céloz. Utóbbi kettő ezúttal csak kiadóként szerepel (Bouvard & Pécuchet).

Az én olvasatomban egyébként a Kaddish című új CD „legszkárosisabb” felvétele az Edvárd király.


Engedjék megj hogy kissé megkésett karácsonyi ajándékul javasoljam Önöknek ezt a 74 perc 52 másodperces hangremeklést!







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon