Skip to main content

Jazz Sonatas

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


Két ismert New York-i komolyzenei producer, Ettore Stratta és Pat Philips ötletére felkértek olyan jazz-zongorista zeneszerzőket szonáták komponálására, akik már azt megelőzően is kacérkodtak a klasszikusokkal. A választás végül is Dave Brubeckre, Dick Hymanre és Roland Hannára esett.

Brubeck például J. S. Bach Chromatikus fantázia című opuszából merített ihletet. A végeredmény a Quintet Sonata for An die Musik, ami tulajdonképpen egy chaconne, amiben az ostinato basszus dominál. Az An die Musik 1976-ban alakult, napjainkra az egyik legsikeresebb amerikai kamaraegyüttes. Különleges hangszer-összeállításuk – oboa, vonós trió (hegedű, brácsa, cselló), zongora – predesztinálja őket kortárs amerikai zeneszerzők (főleg a minimalisták) műveinek bemutatására. Dick Hyman két régebbi kompozícióját újította fel. A The Minotaur eredetileg 1968-as albumán szerepelt, amely az első Moog-szintetizátor-lemezek egyike. A Sonata for Violin and Piano ősbemutatója 1987 tavaszán volt. Mindkét művét a hegedűs Yuval Waldamann-nal duóban adja elő. A fekete zongorista, Sir Roland Hanna – aki önmagát ütötte lovaggá – Sonata for Chamber Trio and Jazz Piano című kompozíciója tulajdonképpen két opusz egyesítése. Évekkel ezelőtt Hannát japánok kérték fel egy zongora–cselló-duó megalkotására. Mikor a jelen alkalomra írni kezdte a szonátát – fuvolával és vadászkürttel –, eszébe jutott a csellós darab is. Az utolsó felvételi napon Ettore és Pat megkérte Dick Hymant és Roland Hannát, rögtönözzenek egy kétzongorás „valamit”. Nos, ez a valami egyórai kísérletezés után született meg, s a keresztségben az Impromptu for Two Pianos címet kapta.

Ínyencek figyelem, az Angel Kiadó Jazz Sonatas CD-je már kapható az EMI mintaboltjában, a Madách Színház mellett!






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon