Skip to main content

Edward Kennedy Ellington

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Zene


Szinte hihetetlen, de immár 20 éve távozott az élõk sorából a big band jazz talán legnagyobb alakja, Duke Ellington, aki még életében halhatatlanná vált. Az Ellington név a köztudatban annyira összecseng a dzsesszel, hogy gondolom, olvasóink közül azok is azonosítani tudják a mestert, akik nem kimondottan elkötelezett hívei kedvenc zenei műfajomnak. Az azonban egészen biztos, hogy Duke az 1920-as évek végétől egyre nagyobb hatást gyakorolt a dzsessz fejlődésére, ezen belül is a nagyzenekari hangzás kikristályosodására. S habár washingtoni középosztálybeli fiatal fekete bőrű muzsikus létére eleinte a fehér tánczenekarokat (például Paul Whiteman) „koppintotta”, attól kezdve, hogy 1924-ben New Yorkba – egészen pontosan Harlembe – ment, az ottani hangulat „megfertőzte”. A Cotton Club és a trombitás Bubber Miley hatására felfedezte afrikai gyökereit (Black and Tan Fantasy; Jungle Love Call). Ellington abban is úttörő volt, hogy szólistái technikai képességeit és hangszínét is figyelembe véve komponált, illetve hangszerelt. 1936-ban ő volt az első, aki harsonása, Juan Tizol témájának műsorra tűzésével a latin elemeket is bevonta a dzsesszbe (Caravan). A harmincas évek végén két zseniális fiatal, a bőgős Jimmy Blanton és a zongorista-zeneszerző-hangszerelő Billy Strayhorn (például Take the „A” Train) bevonásával új ritmikai alapokra helyezte a nagyzenekari dzsesszt. És még sorolhatnám tovább, de hát ez már mind dzsessztörténelem, s ha valaki tud angolul, s nyugat-európai, netán amerikai útjai során megvesz magának mondjuk egy Leonard Feather „Jazzencyklopediá”-t, mindezt „eredetiben” olvashatja.

A Columbia Kiadó – ha kissé megkésve is (Ellington ugyanis 1974. május 24-én távozott) – „Thanks Duke – Tribute to Duke Ellington” címmel válogatás-CD-t jelentetett meg a mester halálának 20. évfordulójára. A dolog pikantériája, hogy 13 felvételen az Ellington-zenekar leghíresebb „slágerei” hangzanak el olyan különböző stílusú előadók (such diverse artists!) feldolgozásában, mint a Weather Report, Erroll Garner, Stan Getz, Wynton Marsalis, Charles Mingus, Terence Blanchard, Grover Washington Jr., Harry Connick Jr., Michel Camilo, a Dave Brubeck Quartet, Benny Goodman, Billie Holiday és Toots Thielemans. A befejező, tizennegyedik szám pedig a híres-nevezetes „Battle Royal” (Királyi csata), amit 1961-ben „vívott meg” a hanglemezstúdióban Duke Ellington és Count Basie zenekara. Aki a fenti névsor olvastán azonnal nem indul el futólépésben az első hanglemezbolt felé, annak úgyis hiába magyarázom, a világon a legjobb dolog a dzsessz!




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon