Skip to main content

Kopócsy Judit művészete

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


a magyar festészetnek ahhoz a hagyományához kapcsolódik, amelyet az árnyalatgazdag, dúsan megmunkált felületeken is átütő szerkezetesség jellemez. Művészeti hagyományként talán Vajda Júlia lírai korszaka áll hozzá a legközelebb, de ezt csak jelzésképp írom, mert Kopócsy eredeti és szuverén művész, aki munka közben nem gondol se példaképpel vagy kritikával, se hatással vagy sikerrel. Feloldódik a kép négyszögű síkjában, eggyé válik készülő művével, s mintegy belülről érzékeli azokat a finom jelzéseket, melyeket az anyag és a forma sugall, és hűen követi benső logikájukat. A mostanában divatos széles gesztusok, harsány színek és gigantikus méretek már-már elhitették velem, hogy kihalt ez a fajta intim festészet, amely nemegyszer gazdagabb és áthatóbb plasztikai élménnyel szolgál, mint sok négyzetméter festék. Kopócsy legtöbb képe géppapír- vagy tenyérméretű, s rajtuk mégis többnyire nagy mélységek, távoli világok nyílnak meg. A felület megmunkálása aprólékos, minden részletre ügyelő, de nagyvonalúan festői is. A szem örömét a legkülönbözőbb anyagok és technikák együttes és oldott használata szolgálja, a beragasztott idegen anyagok alkalmazása fokozza a képi hatás komplexitását. A festő korábbi, elvetett munkáinak a töredékeit is beépíti festményeibe, ez egyszersmind kegyetlen önkritikáját tanúsítja. Az ellentétek iránti fogékonyság, a variabilitás és az eljárások érzékeny váltogatása révén képalkotó tényezővé válik: lágy és kemény, világos és sötét, organikus és szerkezetes ütközik meg és lüktet a felületen. Kétségtelen, hogy effajta egyenletesen magas szintű festészet csak elmélyült, kitartó munka és állandó kemény önvizsgálat árán születhet, természetesen az ösztönökbe ivódott festői tapasztalattal és elementáris tehetséggel a háttérben. A professzionalista, a „profi” művész értelmezése az utóbbi időben némi jelentésváltozáson ment át. Manapság kizárólag az önérvényesítés képességének a kifejezője: a világban jól mozgó, hatásosan fellépő, verbálisan is ügyesen megnyilvánuló, menedzser típusú művész jelzője. Kopócsy Judit a hozzám közelebb álló eredeti típus megtestesítője: tanult és gyakorlott, képességei teljes birtokában lévő és önmagát magas szinten megvalósító művész.

Duna Galéria, szeptember 11-ig (Bp. XIII., Pannónia u. 95.)




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon