
a Műcsarnok Palme-házának is nevezett kiállítóházában, a Városligetben láthatók. Megérdemelten sikeres, kirobbanó tehetségű, eredeti alkotóról van szó. Munkáinak csinos galériája sorakozik most fel a három teremben. A rendelkezésre álló tér és a szobrok száma a legjobb arányban áll egymással: a művek éppen betöltik a teret anélkül, hogy túltelítenék. Mind körüljárható, s közben jól érzékelhetjük a tér – a szobrász szándékának megfelelő – hajlásait és hullámzásait.
Mata Attila durván elnagyolt fahasábokból, tuskókból ácsolja és illeszti össze szobrait. Ami különösen jellegzetessé teszi e munkákat, az a színezésük. A szobrászt voltaképpen festőnek is kell tartanunk, mert térplasztikáinak igazából nem „kifestése” az, amit tapasztalunk, hanem megfestése. A szín nem ornamentika vagy díszítmény szerepét játssza, hanem szerves része a műnek; a színek olykor aláhúzzák a formai szándékot, máskor meg szándékoltan éppen ellene hatnak.
A rusztikus jelleg és a színek élénk nyersesége valamely egzotikus és primitív ízt ad a műveknek. Egyes szobrok észak-amerikai indián totemoszlopok emlékét idézik meg, de akad mű, a Diana, amelyről afrikai néger maszkra asszociálhatunk. Ezek azonban csak igen távoli rokonság jelei; e szobrászat kapcsolata a természeti népek művészetével nem annyira formai, mint inkább habitusbeli. A vérbő és felszabadultan áradó erő és energia, a kötöttségektől, előítéletektől való függetlenedés vagy inkább ezek szerencsés megkerülése – azok a sajátságok, melyekből Mata Attila műveinek eredetisége fakad.
Mindazonáltal nagyon is huszadik századi és európai művészet ez. Az afrikai maszk sem közvetlenül, hanem inkább a kubizmuson keresztül, az indián totemoszlop pedig az expresszionizmus közvetítésével hat. Az egyszerűség vagy annak látszata, a művek elementáris mivolta mögött a létezés bonyolultsága, intellektuális rétegzettség, nemegyszer irodalmi ihletettség is rejlik. Mindezt az elmélyült figyelem kibonthatja a művekből. A szobrok köztes mivolta: villódzás nonfiguráció és ábrázolás, primitív és professzionális, konstruktív és organikus, plasztika és festmény között – század- és ezredvégi, posztmodern attitűd.
Kiállítási Csarnok, augusztus 28-ig (Bp. XIV., Olof Palme sétány 1.)
Friss hozzászólások
6 év 27 hét
9 év 4 nap
9 év 4 hét
9 év 4 hét
9 év 5 hét
9 év 6 hét
9 év 6 hét
9 év 8 hét
9 év 8 hét
9 év 9 hét