Radics

Nyomtatóbarát változat

Felnőttmeséről lévén szó – bár talán nem tanácsos ilyen műfaji megkülönböztetést tenni, hisz a mese univerzális – rögtön előugrik J. R. R. Tolkien neve. Se vége, se hossza mesefolyamát, A gyűrűk urát úgy olvassa az ember, mintha folyóparton ülne, bambulna; nem akar semmit „kiolvasni” belőle, nem lesz tőle okosabb, csak úgy „elvan”, s közben megsejdít valamit a Létből, melyben időtlen idők óta úgy csobog az elbeszélő hang, mint a Duna vize. Michael Ende, aki egy évtizeddel ezelőtt Végtelen történet című hosszú meseregényével teremtett ismét felnőtt meseolvasókat, nem olyan „mesét a meséért” ír, mint angol elődje. Az ő mesefolyamában palackposta úszik, egymás után több palack, melyben az emberiséghez intézett üzenetek rejlenek. Ende nem ódzkodik a divatjamúlt allegorizálástól, hanem megújítja ezt az írásmódot; allegóriái összetettebbek, játszibbak, mint a klasszikus állatmesékéi, új könyvében pedig mulatságosán ironikusak.

A Sátánármányosparázsvarázspokol (eredeti címén, amit nem volt könnyű átkelteni: Der satanarchaolügenialköhollisch Wunschpunsch) komiko-ironiko-ökologiko-allegórikus pozitív-apokalipszis-szatíra. Pozitív, mert az ökológiai katasztrófát végül is jóra fordítja, szatirikus, mert a jó meg a gonosz erőket is ironikusan ábrázolja. A fent említett ital alkimista módon előállított elixír (értsd: a tudomány esszenciája), mely apokalipszist hozna az egész élővilágra, ha… És kezdetét veszi a drámai-komikus bonyodalomsor, hogy végezetül Maurizio di Mauro, az elhájasodott szobacica (a széplélek) meg Krakél Karesz, a csúf varjú (a csavargó proli) megakadályozzák a varázslót meg a boszorkányt (a tudóst meg a bankárhölgyet) elvetemült tervük végrehajtásában.

A mese játékszabályait egykettőre megérti az olvasó, de nem unatkozik, mert Ende bájosan csavaros humorral és lelkesítő – nem pedig elkeserítő – iróniával gyurmázza a figurákat, és kanyarintja a történetet a – természetesen – boldog vég felé. A mesének is megvan a maga természete; Ende nem hagyja, hogy ezt is tönkretegye a környezetpusztítás.

A macska meg a varjú figuráiból az optimista meg a pesszimista alkat is kisilabizálható. A kandúr lelkesedése nélkül nem sikerült volna a világ megváltásának akciója, ám akkor sem lett volna jó vége, ha a borúlátó vészmadár nincs mindig résen.

Kuncog a mese dr. Lidérczy Belzebub meg Tyrannja Vampiria vesztén, és felderíti ifjabb-öregebb olvasóit: a mesének is van törvénye!

Ezúttal mondunk köszönetet Szent Szilveszternek, akinek ajándék hangjegye – a harang egyetlen, jéggé fagyott hangja – nélkül nincs fordulat, valamint Lázár Magdának, a kongeniális fordítónak.

(Európa, Budapest, 1993)

• Rábeszélő