Skip to main content

Kellemes történet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv


Felnőttmeséről lévén szó – bár talán nem tanácsos ilyen műfaji megkülönböztetést tenni, hisz a mese univerzális – rögtön előugrik J. R. R. Tolkien neve. Se vége, se hossza mesefolyamát, A gyűrűk urát úgy olvassa az ember, mintha folyóparton ülne, bambulna; nem akar semmit „kiolvasni” belőle, nem lesz tőle okosabb, csak úgy „elvan”, s közben megsejdít valamit a Létből, melyben időtlen idők óta úgy csobog az elbeszélő hang, mint a Duna vize. Michael Ende, aki egy évtizeddel ezelőtt Végtelen történet című hosszú meseregényével teremtett ismét felnőtt meseolvasókat, nem olyan „mesét a meséért” ír, mint angol elődje. Az ő mesefolyamában palackposta úszik, egymás után több palack, melyben az emberiséghez intézett üzenetek rejlenek. Ende nem ódzkodik a divatjamúlt allegorizálástól, hanem megújítja ezt az írásmódot; allegóriái összetettebbek, játszibbak, mint a klasszikus állatmesékéi, új könyvében pedig mulatságosán ironikusak.

A Sátánármányosparázsvarázspokol (eredeti címén, amit nem volt könnyű átkelteni: Der satanarchaolügenialköhollisch Wunschpunsch) komiko-ironiko-ökologiko-allegórikus pozitív-apokalipszis-szatíra. Pozitív, mert az ökológiai katasztrófát végül is jóra fordítja, szatirikus, mert a jó meg a gonosz erőket is ironikusan ábrázolja. A fent említett ital alkimista módon előállított elixír (értsd: a tudomány esszenciája), mely apokalipszist hozna az egész élővilágra, ha… És kezdetét veszi a drámai-komikus bonyodalomsor, hogy végezetül Maurizio di Mauro, az elhájasodott szobacica (a széplélek) meg Krakél Karesz, a csúf varjú (a csavargó proli) megakadályozzák a varázslót meg a boszorkányt (a tudóst meg a bankárhölgyet) elvetemült tervük végrehajtásában.

A mese játékszabályait egykettőre megérti az olvasó, de nem unatkozik, mert Ende bájosan csavaros humorral és lelkesítő – nem pedig elkeserítő – iróniával gyurmázza a figurákat, és kanyarintja a történetet a – természetesen – boldog vég felé. A mesének is megvan a maga természete; Ende nem hagyja, hogy ezt is tönkretegye a környezetpusztítás.

A macska meg a varjú figuráiból az optimista meg a pesszimista alkat is kisilabizálható. A kandúr lelkesedése nélkül nem sikerült volna a világ megváltásának akciója, ám akkor sem lett volna jó vége, ha a borúlátó vészmadár nincs mindig résen.

Kuncog a mese dr. Lidérczy Belzebub meg Tyrannja Vampiria vesztén, és felderíti ifjabb-öregebb olvasóit: a mesének is van törvénye!

Ezúttal mondunk köszönetet Szent Szilveszternek, akinek ajándék hangjegye – a harang egyetlen, jéggé fagyott hangja – nélkül nincs fordulat, valamint Lázár Magdának, a kongeniális fordítónak.

(Európa, Budapest, 1993)














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon