Skip to main content

Thomas Bernhard: Egy indulatművész

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv


Lassan elmondhatjuk, hogy Thomas Bernhard ismert és elismert íróvá vált Magyarországon. Amilyen szélsőséges állításokba fogalmazza ő a világot, olyan szélsőséges reakciókra készteti olvasóit is: vagy elutasítják, vagy elszánt hívéül szegődnek; a langyosakat kiköpi.

Magam keresetlen egyszerűséggel zseniálisnak nevezném őt, életművét pedig a háború utáni európai irodalom legnagyobb teljesítményének. Sorra jelennek meg magyarul a munkái, sikerrel játsszák a darabjait, s derűnket csak a fordítások minősége felhőzi koronként. Többszörös összetétellel képzett neologizmusai és végenincs, sokemeletes mondatai rendkívüli, s néha megoldhatatlan nehézségek elé állítják a fordítót. „A fordítók  borzalmasak. Szegény ördögök, akik semmit se kapnak a fordításért, csak a legalacsonyabb honoráriumot, égbekiáltóan alacsonyat, ahogy mondani szokták, és borzalmas munkát végeznek. Vagyis: helyreáll az egyensúly. Ha olyasmit csinál az ember, ami semmit nem ér, akkor ne is kapjon érte semmit” ezt már nem én mondom, hanem Thomas Bernhard, önéletírása harmadik kötetében. Ez a könyvhétre megjelent három Bernhard-mű egyike, és valamilyen kifürkészhetetlen okból nem szerepel a hivatalos listán. Az Ab Ovo kiadó immár harmadik éve előáll egy-egy kötetével, a mostani A pince – Egy hátraarc címet viseli, és Tolmár Tamás fordította magyarra.

Az Irtás című regényében (kiadja a Ferenczy Könyvkiadó, fordította Hajós Gabriella) egy bécsi művésztársaságot mutat be és „intéz el” a szerző. Indulatmű  ez áll alcímül vagy inkább műfaj megjelölésül a kötetben. Nos, ezt a minősítést bátran kiterjeszthetjük Thomas Bernhard egész életművére.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon