Skip to main content

Beszélő hetilap, 25. szám, Évfolyam 6, Szám 26

Somlyó György: Ballada

efhá [F. Havas Gábor]: Tizennégy szék

Solt Ottilia: Vétó és kasszakulcs

F. Havas Gábor - Kőszeg Ferenc: Új reformkor vagy új Kádár-korszak?

Beszélgetés Tellér Gyulával

: Feltárás

Cseh Éva: Elfelejtett lobogó

Kovács Gábor: …a Vég(?)tisztességről

[Neményi László]: A „függőség kultúrája” ellen / Csak semmi szex! / Foszladozó szociáldemokrata remények

Martin M. Simecka: Gondolkodási idő

Révész Sándor: Hazaárulkodás

Az emberi jogokról Bulgáriában

Zádori Zsolt: Isten fizesse meg?

Az állami egyházfinanszírozásról

Eörsi János: Bércseppek az egészségügynek

Könczöl Csaba: Megint árvábban

Fehér Ferenc halálára

Mesterházi Márton: Az új közszolgálati rádió és az irodalmi-drámai műhely

Hajdu István: A művészet zordon helyei

Hajdu István: Megkérdeztük Lévay Jenőt a Váltótér Alapítványról

Bori Erzsébet: Hajtűkanyar

Tar Sándor: A mi utcánk

10. Vizet hoznak

Glauziusz Tamás: A macska mozija

Bikácsy Gergely: A zöld sziget

K. ZS. [Kárpáti Zsuzsa]: Vidám zenés nyarunk lesz? 2.

Maloschik Róbert: Budapesti Búcsú

(borz) [Bori Erzsébet]: Filmvilág ’94/6

: Király Jenő: Frivol múzsa

A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája (Tankönyvkiadó, 1993)

Nagy Gabriella: Halotti iratok

: Thomas Bernhard: Egy indulatművész

Kováts Albert: Egy modern magyar festő

Andrási Gábor könyve Veszelszkyről

[Kisbali László]: Eksztázis és kötelesség

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon