Skip to main content

Elfelejtett lobogó

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Gyorsan múlik a világi dicsőség. A tér első névadójára  ma a csabaiak közül már szinte senki sem emlékszik. Dr. Domokos József bíró volt, majd a Kádár-rendszerben a Rákosi-korszak üldözötteinek rehabilitása fűződik nevéhez. Talán olyanokat is rehabilitált, akiket korábban ő ítélt el bíróként.

1991-ben a békéscsabai közgyűlés több utca és tér nevét megváltoztatta. Köztük a dr. Domokos József térét is, amelyik egyébként az MDF-székháznak is otthont ad. Az immár Nagy Imre tér kellemes találka- és beszélgetőhely. Egyszer  múlt év október 23-án „hírhedtté” is vált, amikor a városi ünnepi megemlékezés során valaki  vagy valakik  tojást dobtak a szónok Pető Iván, az SZDSZ elnöke felé. Az MDF székházából kivonuló 8-10 fős „csapat” nemzetiszínű zászlót lengetve erőtlen hujjogással próbálta megzavarni a többség mementóját.

Idén június 14-én felállították és felavatták a névadó bronz mellszobrát. Nagy Imrének ez az első köztéri szobra Magyarországon. Az 1956-os forradalom mártírhalált halt miniszterelnökének mellszobrát Borbás Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész készítette, a költségeket a Soros-alapítvány, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint nagyobbrészt a város önkormányzata állta.

Nagy Imre szobra Békéscsabán akár a megbékélés és az összefogás jelképe is lehet, hiszen a szoborállítást a közgyűlés minden pártállású tagja egyhangúlag megszavazta.

Nagy Imre szobra ott áll tehát Békéscsaba központjában a róla elnevezett téren, de vajon mit mond az arra járóknak öt évvel az ünnepélyes temetés után, ami Nagy Erzsébet szerint új időszámítás kezdete volt Magyarországon? A szobornál szombaton délelőtt az egyik padon három magyarbánhegyesi fiatal üldögél. Egyikük ács, a másik kettő villanyszerelő. Mint mondták, a mezőhegyesi szakmunkásképző intézetben, ahol tanultak, szó sem esett Nagy Imréről.

Egy másik padon békési fiatalok  szobafestők és szobafestő-tanulók. Ők a megyeszékhely iskolájába jártak, ahol a történelem az „erős” tantárgyak közé tartozik. Így Nagy Imrével kapcsolatban leszögezték: szükség van ilyen emberek szobrára, mert így megfoghatóbbak.

A beszélgetés közben két férfi és egy nő veszi tüzetesen szemügyre Nagy Imre portréját. A fiatal házaspár Szlovákiából, Komáromból érkezett vendégségbe. Vendéglátójuk, az ősz hajú nyugdíjas szabó, mint új csabai nevezetességet mutatta meg a Nagy Imre-szobrot. „Nagy Imre megérdemelte ezt a szobrot, sőt egy egész alakos is kijárt volna neki”  mondta. „Kossuth nem rohant bele a mártíromságba, mint Nagy Imre, aki pedig egy tollvonással megmenthette volna az életét. De nem adta fel elveit, inkább a mártíromságot választotta.” Hasonlóan fogalmazott Pap János polgármester is, aki szerint a szobrászművész Nagy Imre konokságát próbálta megjeleníteni, amivel a sorsát vállalta. „Nagy Imre szobrának ötlete tőlem származik. Bevallom, akkor még nem tudtam, hogy sehol máshol nem állítottak köztéri szobrot a mártír miniszterelnöknek. A közgyűlésen nem kerültek elő pejoratív felhangok. Mindenki azt tisztelte benne, hogy egy ügyért: Magyarország szabadságáért, függetlenségéért, a demokráciáért az életét áldozta.” Mazán Mátyás történész, egykori városi tanácselnök szerint Nagy Imre esztétikailag különb szobrot érdemelt volna. Ám ennek ellenére nagyon szép dolog, hogy Békéscsabán  abban a városban, amely szoborsétányáról is híres  került elsőként felállításra Nagy Imre mellszobra. Az az ember, aki a rendszerváltáskor lobogóként szerepelt, ám az MDF vezette koalíciós kormány rendkívül hamar elejtette ezt a lobogót.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon