Skip to main content

Sárm Aznavúr

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv

[A szerzőről és a kiadóról]


A Graffiti Kiadó valószínűleg az ország legfiatalabb kiadója: alig egy hónapja rendelkezik kiadói joggal, s ez a könyv az első megjelentetett kiadványa.

A kiadó a Graffiti Sajtó- és Reklámügynökség része, ezt a vállalkozást pedig az egykori Tér-Kép című független hetilap megszűnése után alapították a lap munkanélkülivé vált munkatársai.



Még mielőtt továbblapozna vagy legyintene, kedves olvasó, gyorsan leszögezem, ez a könyv nem olyan, nem az, amire gondolnak, és amire én is gondoltam. Nem rózsaszín cukormázzal bevont egyébként is túlédesített siker- vagy jobb esetben pályatörténet. Nem. Igaz, azt sem tudom megmondani, hogy pontosan mi – már a műfaját tekintve. Mert magát ugyan interjúregénynek aposztrofálja, de annál jóval több: kor- és életmódszociográfia, lélektani megközelítésű dokumentumregény. De maradjunk abban, mindegy, minek nevezzük, miként határozzuk meg, a könyv jó és érdekes, még azoknak is, akik sosem kerültek Cseh Tamás meg dalai bűvkörébe, sőt mi több, egyenesen idegenkedtek tőle, tőlük.

A szerző – bár nyilvánvalóan kedveli hősét, értékeli, amit csinált és csinál, empatikus vele – rezzenéstelen kíméletlenséggel kérdezi Cseh Tamást és a többi fontos szereplőt, elsősorban persze Bereményi Gézát, de Gyurkó Lászlót, Márta Istvánt, Másik Jánost, Jancsó Miklóst, Eperjes Károlyt is, a legkényesebb, legféltettebb művészi, magatartásbeli, politikai, magánéleti epizódokról, fordulatokról. És – lássunk csodát – a nyers kérdésekre őszinte, érdemi válaszokat adnak „hőseink”, persze ki-ki vérmérsékletének megfelelően. Sok mindent megtudunk, nemcsak egyenként a személyekről, hanem a kapcsolatokról, a „munka- vagy művészházasság” buktatóiról és általában arról a magyar televényről, amelyből a dalok kisarjadtak. A kérdező s egyben kommentátor azonban sosem lépi át a jó ízlés határát, nem turkál a szennyesben, még ha intimebb területekre óvakodik is. Az egyetlen, amit a szemére vethetünk Fodor Sándornak, de még azt se igazán, tekintettel a Cseh Tamás és Bereményi páros alapvető rejtőzködési, lebegtető hajlamára, hogy olykor az egyes fejezetek bevezetőiben éppen nem tisztázásra, egyértelműsítésre, pontosításra törekszik, hanem kicsit lilába játszó lirizálásba merül. Annál elidegenítettebbek – bár a játékosságot és szubjektivitást azok sem nélkülözik – a dalok keletkezéstörténetei szerzőik (Bereményi, Cseh) tolmácsolásában.

(A könyv terjesztője a BUK, megvásárolható valamennyi könyvesboltban, vagy megrendelhető utánvétellel levélben a következő címen: Graffiti Kiadó, 9700 Szombathely, Petőfi Sándor u. 51.)






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon