A Graffiti Kiadó valószínűleg az ország legfiatalabb kiadója: alig egy hónapja rendelkezik kiadói joggal, s ez a könyv az első megjelentetett kiadványa.
A kiadó a Graffiti Sajtó- és Reklámügynökség része, ezt a vállalkozást pedig az egykori Tér-Kép című független hetilap megszűnése után alapították a lap munkanélkülivé vált munkatársai.
A szerző, Fodor Sándor 1957-ben Körmenden született, sokáig kosárlabdázott a vidéki sikercsapatban, a Körmendi Dózsában, közben elvégezte a Szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar-népművelés szakát, s dolgozott a Körmendi Művelődési Házban. Innen az ismeretség – s ma már mondhatjuk: a barátság – Cseh Tamással. Fodor Sándor közben a Vas Népe – a helyi megyei lap – újságírója lett, majd 1988-ban a biztos helyet elhagyva barátaival megalapította a Tér-Képet, az első vidéki független hetilapot, amelynek a főszerkesztője lett. Ezután következett a Graffiti Sajtóügynökség. Ma a Vas Népe főszerkesztő-helyettese (érdemes talán megjegyezni, bár a téma szempontjából nem érdekes, hogy a főszerkesztő is a Tér-Kép egykori munkatársa, vagyis úgy tűnik, ennél a megyei lapnál megtörtént a rendszer- és generációváltás).
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét