Skip to main content

Kacsa (?) a magyar légtérben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az AWACS-kérdés terjedelme a különböző napilapokban március 16–19.


Népszabadság

Összesen 1 újságoldal mintegy 63%-ában, egyszer a 3. oldalon, egyszer az 1. és a 3. oldalon, s kétszer a 2. oldalon

Magyar Hírlap

Összesen 1 újságoldal mintegy 63%-ában, + egy 7. oldali vezércikk március 18-án, egyszer az 1. oldalon, háromszor az 1. + a 3. oldalon

Magyar Nemzet

Összesen 1 újságoldal mintegy 35%-ában (1 képpel), egyszer a 4., egyszer az 1. és egyszer az 1. + a 3. oldalon

Új Magyarország

Március 17.















A hét nagy újságkacsáját egy rejtélyes sajtóbeszélgetés röptette fel, melyet a NATO Brüsszel melletti főhadiszállásán bizonyos Kehoe tábornok, a NATO Európai Főparancsnokságának műveleti törzsének helyettes főnöke folytatott, többek között a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársaival. Hogy mi adta ennek a beszélgetésnek az apropóját, az homályban marad, de az biztos, hogy ezt megelőzően egy árva betűt le nem írt a magyar sajtó az AWACS gépeknek a boszniai NATO-bombázáskor játszott szerepével kapcsolatos problémákról. A sajtóbeszélgetést követő napon, vagyis március 16-án azonban a Népszabadságban, a Magyar Hírlapban és a Magyar Nemzetben megjelent a téma. A kormányhoz közel álló napilapok most sem írtak egy szót sem, és ugyanígy hiányzik a hír a Népszava március 16-i számának hasábjairól. A Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet kiküldött tudósítói viszont részletesen taglalják, hogy ez a bizonyos Kehoe tábornok lehetetlennek minősítette Boross Péter magyar miniszterelnök álláspontját, miszerint a NATO kötelékébe tartozó, felderítési feladatokat végrehajtó AWACS gépek nem tartózkodhatnak a magyar légtérben akkor, amikor a NATO hadműveleteket hajt végre Boszniában. A tábornok e lapok szerint magabiztosan közli, hogy a magyar kormánynak pontos tudomása volt az AWACS jelenlétéről a magyar légtérben a boszniai légicsapás idején. Kehoe tábornok szavai, mint erre a két ellenzéki napilap felhívja a figyelmet, szöges ellentétben állnak a magyar Honvédelmi Minisztérium szóvivőjének, Erdélyi Lajosnak a légicsapást (március 1.) követő nyilatkozatával, amelyet az MTI továbbított: a magyar honvédelemnek nincs tudomása arról, vajon a légterünkben tartózkodott-e az egyébként parlamenti felhatalmazással itt tevékenykedő AWACS felderítő gép a légicsapás perceiben.

A továbbiakban vizsgáljuk meg először azt, hogy a különféle napilapok, amelyek közül a két ellenzéki mellé két kormányközeli napilapot és egy szándéka szerint középen állót, a Magyar Nemzetet vettük szemügyre, március 16., 17., 18. és 19-én milyen terjedelemben és a lap mely részében foglalkoznak a felderítőgép problémájával! (Lásd keretben.)

Az ellenzéki és a kormánypárti sajtó között markáns különbség rajzolódik ki, nemcsak a témával foglalkozó írások terjedelmében, gyakoriságában, hanem a megszólaltatott személyiségek körében is. A kiegyensúlyozottnak mondható Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap szó szerint közli a különböző hivatalos közleményeket, szerepelteti a kormánypárt és az ellenzék prominenseit is, a kormánypárti sajtó azonban csak közleményekre, illetve az MTI-re támaszkodik, a Népszabadság pedig lényegében negligálja mind a kormány, mind a kormánypárti megnyilatkozásokat, s még a Külügyminisztérium közleményeit is csak kivonatolja. Viszont a Magyar Hírlap – már-már durva csúsztatással – pártatlanságot sugallva a HM volt szóvivőjének aposztrofálja címsorában Keleti Györgyöt, aki ma MSZP-képviselő.

Kovács László MSZP-képviselő, parlamenti külügyi bizottsági elnök nyilatkozatait az ellenzéki sajtó a kormány kemény felelősségre vonásaként értelmezi, míg a kormánypárti Pesti Hírlap március 19-én a kormány igazolásának, teljes egyetértésnek interpretálja Kovács László szavait. Az ellenzéki sajtóban az kap hangsúlyt, hogy Kovács szerint a kormány magyarázattal tartozik a parlamentnek, a Pesti Hírlap szerint viszont Kovács azt hangsúlyozza, hogy az AWACS-ek működési területének megszabása a kormány hatásköre, és ahhoz nem kell parlamenti jóváhagyás, továbbá Kovács László szájába adja a kormány azon szándékának megfogalmazását, hogy az AWACS-manőverekkel kapcsolatos magyar nyilatkozatok elsősorban Belgrád megnyugtatását szolgálják. Szendrei László, a HM politikai államtitkára a Magyar Nemzetben szelíd szemrehányást közvetít Kehoe tábornok és a Népszabadság felé: a Népszabadságban megjelent cikk meglepte, s az abban foglaltak célját nem érti. „A nyilatkozat igazából csak arra volt jó, hogy ország-világ előtt kellemetlen helyzetbe hozza a magyar kormányt” – mondta (március 17.).

A napilapok megfigyelése alapján arra következtetünk, hogy a jól szervezett szocialista sajtó segített a botrány kirobbantásában. A kormány a kormánypárti lapok hallgatagságának tanúsága szerint majdnem lefegyverezve, tehetetlenül állt a helyzet előtt, különös tekintettel arra, hogy a HM szóvivője a lassan meghonosodott szokás szerint azonnal egy ügyetlen, elhárító füllentéssel kezdte. Tekintettel a kérdés bonyodalmas nemzetközi és belső közjogi összefüggéseire, véleményünk szerint a kormány ebből a slamasztikából nehezen tud majd kimászni.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon