Skip to main content

Petrurok, Bánkok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Valami mély szabályszerűség munkálkodhat a pártok életében. Akár győzött a párt, akár nem, akár sikeres volt a vezetés, akár nem, valakik most a vesztére törnek.

Az elmúlt héten az MSZP kongresszusáról, Nyers Rezső bukásáról tudósítottunk. Most szerencsésebb pártvezérek, dr. Antall és dr. Orbán esetével foglalkozunk. Ők visszaverték a kritikusokat. Jó is, hogy így történt. Különösen dr. Antall nyugodt ereje nyugtat meg bennünket. Mint T. G. M. írásából kitűnik, senki sem várja annyira a kormányát, mint az ellenzék.




Hivatkozott cikkek

Mielőtt a kakas megszólal…

Kapcsolódó cikkek

Mielőtt a kakas megszólal…

Megjelent: Beszélő hetilap, 22. szám, Évfolyam 2, Szám 24


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon