Eörsi István

Nyomtatóbarát változat

Kis János jó előre bejelentette, hogy az SZDSZ novemberi küldöttgyűlésén lemond pártelnöki tisztéről. Néhány nappal a nevezett időpont előtt a Beszélő elemzést közölt „Kis Jánosról és az SZDSZ-vezetésről”. Ennek az a summázata, hogy „Kis János pártelnöki működése valóban kudarcként értékelendő”, milyen pompás, hogy végre lelép.

Vajda Zsuzsanna, a cikk szerzője egyszerű módszerrel él. Elismerést tartalmazó idézeteket válogat ki Tamás Gáspár Miklós és szerénységem Kis Jánossal foglalkozó írásaiból, és ezeket összefüggéseikből kiragadva az olvasó nyakába zúdítja. Ilyen eljárással az emberiség valamennyi hőse lejáratható. Jézus Krisztustól Johnny Weissmüllerig. Ráadásul a szerző olykor hamis összefüggésekbe is helyezi idézeteit. Például én azt írtam, hogy Kis az ellenzéki szerepkört vállalta fel a „bölcseleti alapmagatartásából következő erkölcsi parancs” folyományaképpen, vagyis olyan filozófiát vallott, mely praxisra kötelezte. Vajda Zsuzsanna szerint azt állítom, hogy a fenti erkölcsi parancs következtében lett Kis az SZDSZ vezetője, ami nagy különbség. Máskor hamisan idéz. Az ő szövegében „az elmúlt évtizedek legmélyebb analitikusa” áll, nálam a „késői Kádár-korszak legmélyebb analitikusa” olvasható. A vitacikk végén megtudhatjuk végre, milyen vezetőkre van az SZDSZ-nek szüksége. Olyanokra, akik „képesek kontrollálni és a párt politikai érdekeinek alárendelni saját, személyes ambícióikat, amelyek közül a legfontosabb most az, hogy az egység valamilyen formában megmaradjon”.

Eltekintve attól, hogy a mondatnak nincs értelme (hiszen az egység az ambíciókra vonatkozik benne, és nem az érdekekre), máris regisztrálhatjuk a hőn áhított egység első áldásait. A küldöttgyűlésen működésbe lépett a B-közép, fütyült, üvöltözött. A régi vezetés persze nem ártatlan ebben. Többször megírtam már, mekkora hiba volt, hogy a választások idején egyoldalú antikommunista kampányt folytattunk, noha akkor már az MDF volt a legfőbb politikai ellenfelünk. E kampány következtében olyan tömegek áramlottak be a pártba, amelyeknek semmi közük az SZDSZ eredeti célkitűzéseihez, sem politikai filozófiájához, mely az emberi jogok teljességének alapzatán nyugszik. Ilyen körülmények között az egység követelése múltból örökölt frázis, olyan lapos, mint a Nagy Magyar Alföld. Kis János lemondása véget vetett annak az illúziónak, hogy egység képzelhető el például a jogállamiság hívei és ellenségei között. A füttyös madárkák nyílt, tömeges fellépése folytán Vajda Zsuzsanna múlt heti cikke máris reménytelenül elavult.

Mindezt nem hoztam volna szóba, hogyha a szóban forgó írás nem éppen a Beszélőben jelenik meg. És most hadd pendítsem meg az érzelem húrjait. Vajda Zsuzsannának szíve joga azt gondolni és publikálni, amit akar. De ti, kedves Kőszeg Ferenc, kedves Solt Ottilia, ti hogyan lehettetek olyan érzéketlenek, hogy ezt az elemzést éppen Kis János pártelnöki búcsújának hetében közöltétek? Éppen ti tettétek ezt, akik másfél évtizeden át… Nem folytatom. – Akik tapasztaltátok, rossz körülmények között, szellemi és erkölcsi… Nem folytatom. – Egyszóval, hogyan közölhettetek, az ízléskihagyás milyen amnéziás pillanatában, kommentár és megjegyzés nélkül, éppen most és éppen ti egy olyan írást, mely Kis Jánost szőröstül-bőröstül negatív figurának, felelőtlen és pipogya hátramozdítónak tünteti fel?

• Beszélő