Tamás Gáspár Miklós

Nyomtatóbarát változat

Mire ez a lap az olvasó asztalára kerül – ha egyáltalán asztalnál olvassa az újságot –, már csak pár nap lesz a választásokig. Az olvasónak ezúttal csakugyan választania kell. Csatlakozik-e Magyarország az elmaradott, zűrzavaros, veszélyes országok táborához, olyan lesz-e, mint Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Ukrajna –, vagy teszünk egy hatalmas erőfeszítést, és normális, hétköznapi európai országgá válunk, olyanná, mint Dánia, Belgium, Spanyolország, Norvégia?

Választanunk kell.

Minden forradalom előre és hátra visz – a mai békés magyar forradalom is. Az előre attól is függ, hogy milyen a hátra. A Szabad Demokraták Szövetsége a tizenkilencedik századra, Széchenyi, Kossuth, Deák századára tekint. Arra a századra, amely pokoli harcok árán megteremtette a magyar szabadelvű alkotmányos demokráciát. Némely politikai vetélytársaink azonban mintha a gyászos emlékezetű Horthy-korszak tekintélyelvű, ellenőrzött parlamentarizmusára kacsingatnának.

Figyelmeztetnünk kell mindenkit: mind a mi elődeink, a szabadelvű-radikális polgári demokraták, mind a szociáldemokraták, mind a kisgazdák, mind a népi írók a Horthy-korszakban ellenzékben voltak, méghozzá üldözött, félreszorított, választási csalással és csendőrrel korlátozott félparlamentáris ellenzékben. Aki ma a Horthy-korszakhoz hasonló állapotokat kíván előidézni, az a mai magyar politikai spektrum minden fontos szereplőjének hagyományait teszi csúffá, mindenkit becsap, minden jelentős politikai párt híveit megcsalja.

Ma – legalábbis színleg – a Horthy-korszak ellenzékének különböző árnyalatai között folyik a küzdelem. Nincs jelen a diktatórikus módszereket úriasan alkalmazó egységes párt utódja, sem annak civilizált Bethlen-féle, sem durvább Gömbös-féle, sem fasisztává züllött Imrédy-féle változata. Úgy tetszhetik, a mai ellenzék nemcsak a bolsevik pártállamnak, hanem a balkáni tekintélyelvűségnek is ellenzéke. Ám ez nem elég biztos.

Ha nem az SZDSZ győz a választásokon, megjósolhatjuk, hogy itt nem lesz jogainak birtokában lévő ellenzék, tehát nem lesz demokratikus kormány sem.

Nem tudom, milyen gyakran jut dr. Antallnak, az MDF elnökének eszébe az édesapja, a magyar nemzet hőse, a hivatalnok, aki föllázadt a Horthy-rendszer ellen, brit, lengyel, francia hadifoglyokat mentett, és az akkori radikális ellenzékhez – a kisgazdákhoz – csatlakozott. Én sűrűn gondolok rá. S minél sűrűbben jut eszembe ő s mindazok, akik mind a kommunista uralmat, mind a simanyelvű totalitarizmust ellenezték, annál inkább kívánom a szabad demokraták választási győzelmét. Nekünk nem áll rosszul az ellenzékiség, elvégre – szemben másokkal – mi másfél évtizede gyakoroljuk, nemcsak amióta a kommunista ellenfélen kiütközött az aggkori végelgyöngülés. De ahogy hallgatom vetélytársaink szónoklatait, egyre jobban tartok egy liberálisok nélküli kormánytól. Ha mi, magyar szabadelvűek nem leszünk benne a következő magyar kormányban, talán sok új igazgató, főtitkár és tábornok lesz, de marad a rendszer.

Szavazzatok ránk, akik nem kedvelitek Auschwitz, Recsk, Kolima, a Duna–Fekete-tenger csatorna huszadik századát. Szavazzatok ránk, akik elég régimódiak vagytok ahhoz, hogy várjatok valamit a jövőtől. Mucsa és félelem – vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út.

• Beszélő