Skip to main content

Cenzúrázott március 15-e

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Három vélemény)


Fidesz

Mi a véleménye arról, hogy a március 15-i közvetítés ódiumát az SZDSZ-re hárították?

Deutsch Tamás: A megbeszélések során kétségtelenül volt vita a pártok között, amit lehet így értékelni, lehet úgy értékelni, de ez teljesen közömbös abból a szempontból, hogy március 15-én nem volt élő közvetítés a magyar televízióban. Érdektelen, hogy volt-e vita az SZDSZ és más pártok között, vagy más pártok és más pártok között az útvonal, a helyszínek stb. kérdésében, mert egyáltalán nem volt vita sem a pártok között, sem a pártok és a magyar televízió között abban a kérdésben, hogy legyen-e élő közvetítés a Petőfi-szobor – Kossuth tér – Bem tér útvonalon. Ebben végig teljes egyetértés volt a pártok között. Felháborítónak tartjuk, hogy a tévé felügyelő bizottsága megszegi azt a jogszabályt, amely őt létrehozta, és a működését meghatározza, mert ez a jogszabály csak a televíziós műsorok utólagos értékelésének a jogát engedélyezi számára, ők pedig előzetesen letiltottak egy műsort, tehát előzetesen beavatkoztak a műsorszerkesztésbe. Tehát cenzorrá léptek elő. És nemcsak a műsor cenzorává, hanem a pártok tevékenységének cenzorává is. Mi úgy ítéljük meg, hogy egyetlen testület sem jogosult ma Magyarországon a pártok tevékenységét felülbírálni, kivéve az Alkotmánybíróságot, amely alkotmányjogi szempontból ezt megteheti. Éppen ezért elfogadhatatlan, amikor azt mondja a Magyar Rádiót és Televíziót felügyelő kuratórium, hogy a pártok tárgyalásának ez és ez lett az eredménye – szerinte nem született kompromisszum –, ezért letiltjuk a közvetítést. És ha a kuratóriumnak tetsző megállapodás született volna, akkor engedélyezik? Ezek szerint a tévéközvetítés nem attól függ, hogy a 15-i ünnepséget szervező pártok és a televízió között megállapodás születik, hanem attól, hogy a pártok közötti tárgyalás eredménye tetszik-e a kuratóriumnak? Tehát amikor a kuratórium úgy tesz, mintha az lenne a lényeg, hogy mi történt a pártok között, akkor óriási csúsztatást követ el.

A kuratórium a pártokra hivatkozott, mondván, hogy ők kérték a közvetítés letiltását.

D. T.: Ami a FIDESZ-t illeti – a többi párt nevében nem akarok nyilatkozni –, ez rágalom. Egy: a FIDESZ-nek végig az volt a véleménye – nem a pártok miatt, hanem az ország lakossága miatt –, hogy közvetíteni kell a budapesti március 15-i ünnepségekről. Elemi joga minden állampolgárnak, hogy megnézhesse a tévében. Kettő: minket senki nem kérdezett meg, hogy hozzájárulunk-e ahhoz, hogy ne legyen közvetítés. Mert ha megteszik, mi egyértelműen azt mondjuk, hogy legyen. Három: ha pedig azt gondolják, hogy a kuratórium döntését, amely egyhangú volt, lehet úgy értelmezni, hogy a pártok egyhangúan amellett voltak, hogy ne legyen közvetítés, ezt természetesen felháborítónak tartjuk, mivel a kuratóriumban köztudottan nincs benne a FIDESZ, az SZDSZ és a Szociáldemokrata Párt.

A FIDESZ nem kíván tiltakozni amiatt, hogy jogtalanul hivatkoztak rá?

D. T.: Dehogynem. Már el is juttattunk egy nyilatkozatot. Más kérdés, hogy ezt nem közölték. Emiatt tiltakozni fogunk.

Nyilvánosság Klub

A tv-híradóban azt mondták, hogy az SZDSZ-nek is lehetőséget adnak arra, hogy ismertesse a március 15-i tévéközvetítés elmaradásával kapcsolatos véleményét, noha az teljes mértékben megegyezik a Nyilvánosság Klub álláspontjával, amelyet tegnap már ismertettek. Mi erről a véleménye?

Halmai Gábor: Képtelenség. Két különböző állásfoglalásról van szó. Mi elsősorban abban a kérdésben foglaltunk állást, hogy a televízió elnöksége vagy kuratóriuma semmiféle érvekre hivatkozva nem engedheti meg magának, hogy ne közvetítse március 15-ét. Ha tökéletes konszenzus lett volna a 12 párt között, akkor sem engedhette volna meg magának. És különösen nem engedheti meg magának azt, hogy mindezt ürügyül használja fel bűnbak keresésre, illetve kampánycélokra. Az SZDSZ nyilatkozata viszont ténybeli állításokat kérdőjelez meg. Ez megint a szokásos csúsztatás, hogy a Nyilvánosság Klub azt szajkózza, amit az SZDSZ mond.

A mostani botrány fényében mi a véleménye a kuratóriumról, mint felügyeleti intézményről?

H. G.: Az biztos, hogy az ilyen típusú kuratórium, mint amilyet nálunk létrehoztak, nem megoldás. A németeknél működő hasonló kuratórium – az ottani pártok vesznek benne részt – a német irodalomban is úgy szerepel, mint elrettentő példa arra, hogy így nem szabad egy tévét felügyelni. A szövetségi, állami-közjogi tévék összes problémáját rendszeresen erre vezetik vissza, mert a kérdésről elég nagy viták dúlnak. Én egyébként csak olyan megoldást tudok elképzelni, amely teljesen autonóm belső irányítási mechanizmust tesz lehetővé. Mindössze annyi külső kontroll van, hogy a televízió elnökét a parlament leválthatja.

MTV



Felhívtuk Pálfy G. Istvánt, az MTV elnökségi tagját is, aki a következőket mondta:

Én mint a tévé egyik vezetője csak az elnökség egyetértésével nyilatkozhatom. Eljönnek még azok a nyugalmasabb idők, amikor mindenről el fogom mondani a véleményemet. Most semmi ilyen dolognak nem állhatok elébe, és azt gondolom, hogy az a szervezet, amely a kinevezésemtől kezdve mindent megtett a meggyalázásomra és eltávolításomra, az nem kívánhatja tőlem, hogy a választások előtt pár nappal belemenjek egy olyan csőbe, ami magyar politikai botrány lenne.

(A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy nagyon rossz pillanatban hívtuk a tv-híradó vezetőjét, mert éppen azon dolgozott, hogy újabb értesüléseket szerezzen a tragikus marosvásárhelyi eseményekről.)






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon