nagy

Nyomtatóbarát változat

Múlt év októberében, a pártszakadásos MSZMP-kongresszuson a magyar szocialisták megtagadták Lenint, Sztálint (Posztsztálint), Kádár Jánost. Elvetették Grósz Károly útmutatásait is. Keveset beszéltek azonban Marxról, és megmaradtak Nyers Rezső szelídebb paternalizmust ígérő védőszárnyai alatt.

Most, a hétvégi kongresszuson továbbléptek. Kiderült, a magyar szocialisták, ha már választani kell, Marx helyett inkább a Tőkét választják. Tisztelet, becsület ugyan Marxnak, Engelsnek és közelebbről meg nem nevezett jeles követőiknek, de még náluk is előbbvaló az igazság! Az igazsághoz vezető úton pedig már nem Nyers Rezső, hanem az új pártelnök, Horn Gyula kalauzolja a szocialistákat. Nyers Rezsőt, akiben pár hónapja még sokan a párt megmentőjét tisztelték, egyik-másik küldött már a párt szétverésével vádolja. Maga az új pártelnök is, aki pedig ravasz és taktikus politikus hírében áll, az ifjú Horn Gyulát, a keménykezű ötvenhetes karhatalmistát felidéző ridegséggel intézte el Nyers Rezsőt. Rá is vonatkoznak a biológiai törvények – jelentette ki a sajtó embereinek.

Egyes – főleg a párt baloldalán elhelyezkedő – csoportosulásoknak ezek a fejlemények nem nagyon tetszenek. Ők nem biológiai szükségszerűségekre, hanem gondosan előkészített pártpuccsra vezetik vissza a hétvégi fordulatot. Horn bizalmasai állítólag hetek óta járták a magyar vidéket, s szorgalmasan lazítottak a fennálló pártrend ellen.

Horn felemelkedésében azért alighanem nagy szerepe van jó németországi hírének. Az MSZP ugyanis határozottabb ostrom alá veszi a Szocialista Internacionálét. Jól jönne, ha a német szocdemek felismernék, nem a kezdettől máig kínosan szerencsétlenkedő magyar szociáldemokraták, hanem az MSZP az igazi, nyugodt baloldali erő. Ezzel függ össze a párt ideológiai önmeghatározásának változása. A kezdeti kommunista-szocialista, szocialista-demokrata, demokratikus-szocialista jelzők után az MSZP most azt mondja magáról, hogy „szocialista-szociáldemokrata” talajon áll.

Pozsgay Imre, aki alelnök és a parlamenti frakció vezetője lett, keserű szavakkal ostorozta a nép feje felett egyezkedő „paktumpártok” parlamenti működését. Keserűségét meg is lehet érteni. Miután őt, Pozsgayt, népszavazással megakadályozták abban, hogy learassa az általa kötött, ennélfogva nyilván jó és erkölcsös paktum gyümölcseit, az ellenfelek első parlamenti dolga volt, hogy Pozsgay érdekeit sértő paktumot kössenek. Éppen ezért most meg ő, Pozsgay kénytelen népszavazással fenyegetőzni. Valószínűleg Pozsgay irányítja majd az MSZP belpolitikai mozgásait. A másik alelnök, Jánosi György főiskolai docens még csak 36 éves. Megválasztásával nyilván azt kívánják demonstrálni, hogy az MSZP jövőorientált párt.

Átmentünk a tű fokán… és átvittük magunkkal a szocializmust!” – kiáltotta nagy belső átéléssel Vitányi Iván professzor. Hányattatások, frusztrációk, sérelmek szegélyezték az utat, de most már átkeltek, ideát vannak. Vitányi, akit az intellektuálisabb reformcsoportosulások tagjai támogatnak, a választmány elnöke lett. Egész életében arra várt, hogy akár kisebbségben, de tisztességben lehessen szocialista – tette hozzá bibliai ihletésű bejelentéséhez.

Bizonyosra vehető, hogy nem egyedül Vitányi volt így vele. Különösen a körülötte gyülekezők között lehettek így néhányan, akik úgy érezhették, a diktatúra szorongásánál és szégyenénél már az is jobb, ha nem ők, hanem mások az urak. A művelt magyar reformkommunista már réges-rég rájött, mennyivel kellemesebb utazás esik Párizsba, Rómába, Londonba, mint Moszkvába, Szverdlovszkba, Dnyepropetrovszkba. Milyen kellemetlen volt azután Brandt, Berlinguer, Palme friss euró-kézmelegével megtérve újból visszaigazodni az itthoni, biszkuista–komócsinista kötelezvényekhez. El kell hinnünk, hogy egyes csoportok nemcsak mondják, de tényleg el is indultak a szociáldemokrata világkép felé.

De vajon mit cipel magával a szocialista karaván közepe és vége? És egyáltalán, arra tart-e, mint a menet eleje?

A szocializmus valamikor poros gépműhelyek, búgó tárnák, olajos vizektől csapkodott rakpartok, kültelki hátsó udvarok legmélyén rejtőzködött. Később már inkább az egyetemi katedrák, diákköri és tantestületi vitatermek, szakszervezeti továbbképzők környékét választotta lakóhelyül. A mai magyar szocialisták azonban zömmel más tájakról érkeztek. Nem jöttek a munkások, a diákok, alig jöttek a pedagógusok. Jöttek – vagyis inkább maradtak – viszont az igazgatási és adminisztratív főelőadók, a levelezési és gépkocsiosztályok vezetői, a nőpolitikai szakreferensek. És maradtak persze a magasan pozícionált párt- és államvezetők.

Ha a mai magyar pártokon váratlanul rajtaütnének az iskola- és adóügyi felügyelők, csaknem biztosan az alul levők és munkások gyámolítójában, az MSZP-ben találnák a legmagasabb átlagjövedelmeket és iskolai végzettséget. Vagyis elmondhatjuk, minálunk még a munkáspárt is középosztályi párt. (Mellesleg a régi MSZMP is az volt.)

Az is jól tudott, hogy helyzeti előnyüknek hála, mindmáig az MSZP-be tömörült és hozzájuk közel álló, volt MSZMP-tagok állnak a reprivatizációért és kapitalizmusért vívott harc élén. Ugyanazzal a könnyedséggel, amivel ezek a személyek elvállalták, hogy közvetítenek a szovjet főhatalom és a magyar nép között, vállalták el a nehéz közvetítői tisztet a német, amerikai, japán főtőke és a magyar nép között. Lehet, hogy ez a helyzet az új hatalmi felállásban megváltozik majd. Ma még mindenesetre azt mondhatjuk, hogy minálunk a legburzsoább párt a szocialista párt.

És vajon meddig képes az igazgató azt hajtogatni, hogy ő csak a beosztott szolgálója? Ki akadályozhatja ezt a végeredményben sikeres emberekből álló párttestületet, hogy Lenin és Marx után immár indexre tegye az amúgy is ködös-zavaros szocialista ősértékeket? Eddig is megvoltunk egyenlőség, szolidaritás, együttműködés nélkül, miért pont most kéne előjönni velük? Hol van előírva, hogy sikertelenek, magatehetetlenek és kriplik is jogosultak átbújni a tű fokán?

Bárhogyan is, ebben a mostani MSZP-ben sokféle ember van együtt. Még többféle lesz, ha beválnak a pártvezetés számításai, és a különböző megvert, szétszórt, lelombozott baloldali és népfrontmaradványok az MSZP-ben lelnek oltalomra. Akkor még a mostaninál is nagyobb szükség lesz az új pártelnök szintetizáló képességére.

Hogy a volt külügyminiszter képessége az ellentétek kiegyenlítésére átlagon felüli, azt ékesen bizonyította javaslata, hogy tudniillik Magyarország egyszerre legyen tagja a Varsói Szerződésnek és a NATO-nak.

• Belföld