Skip to main content

nagy

nagy: Mielőtt a kakas megszólal…

Az MSZP II. kongresszusa a Villányi úton


Múlt év októberében, a pártszakadásos MSZMP-kongresszuson a magyar szocialisták megtagadták Lenint, Sztálint (Posztsztálint), Kádár Jánost. Elvetették Grósz Károly útmutatásait is. Keveset beszéltek azonban Marxról, és megmaradtak Nyers Rezső szelídebb paternalizmust ígérő védőszárnyai alatt.

Most, a hétvégi kongresszuson továbbléptek. Kiderült, a magyar szocialisták, ha már választani kell, Marx helyett inkább a Tőkét választják. Tisztelet, becsület ugyan Marxnak, Engelsnek és közelebbről meg nem nevezett jeles követőiknek, de még náluk is előbbvaló az igazság!


nagy: Zöldek asztala


A nagy választási csatározások közepette szinte észrevétlen maradt, hogy a főhivatású zöld pártokból senki sem jutott be a parlamentbe. Igaz, más pártok jelöltjeként ott ülnek majd a főházban olyan régi, elkötelezett környezetvédők, mint mondjuk Rott Nándor a kereszténydemokratákról, Szeleczky Zoltán a Fórumtól vagy az ófalui „atoműző”, Wekler Ferenc, aki az SZDSZ-hez áll közel. Ott lesz majd a kisgazda Dragon Pál, a ’88-as „zöld csúcsesztendő” demonstrációinak legfőbb vezénylője. Lesznek tehát környezetbarátok az új parlamentben.

nagy: Földúton


az Ember mértéke a Föld
a Föld mértéke az Ég
az Ég mértéke az Út
az Út mértéke meg csak úgy
adódik

tao te king 25

Karátson Gábor: Azért fordítottam így, mert az Útnak, a taonak tulajdonképpen nincs mértéke. De az emberben megjelenhet az Út, „csak úgy”. Ha az ember képes a tökéletes spontaneitásra.

Beszélő: Mi még, az Út legelején, semmiképp sem vagyunk képesek erre. Úgyhogy csak szép sorjában! Karátson Gábor, festőművész, író-, bölcselőféle.










nagy: Indulás Ananda Nagarba!


Miközben a választási főporondon újdonsült politikai titánjaink és gigászaink vetélkedtek szépséges Pannóniánk kegyeiért, a melléktereken már az érett demokráciákra oly jellemző szellemi dolce vita is jogait követeli.

nagy: A keleti partról


Beszélő: Lajos, miért nem jöttetek eddig, és mi változott most?

Koncz Lajos: Sokan úgy éreztük, és a barátaim közül sokan még ma is úgy érzik, hogy a Magyarországra való beutazás a kommunista pártállam elismerését jelentette volna. És ezt személyünkben nem akartuk megadni ennek a pártállamnak. Ami az én lépésemet illeti, úgy látom, hogy a pártállam összeomlott, és tíz napon belül a magyar nép szabad választáson dönt a sorsa felől.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon