Vissza a főcikkhez →

Ezt a kis utcát gyerekkorom óta jól ismerem, sokszor róttam macskaköveit iskolába menet. Amikor Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij telefonon hosszan elmagyarázta, merre találom a Ribnyikov köz 1. szám alatti pártközpontot, egyszeriben feltolultak bennem a régi emlékek. A XIX. században épült ház már az én időmben, az ötvenes évek közepén is kirítt társai közül. Lakóit sorozatosan kitelepítették azzal, hogy az aládúcolt épületet lerombolják, és modern áruházat nyitnak a helyén. A krónikus moszkvai lakáshiány miatt azonban mindenféle jogcímen különböző vállalatok és magánszemélyek költöztek be ide, újra és újra keresztülhúzván a kerületi szovjet tervét. A helyi prefektúra most az egész harmadik emeletet a Liberális Demokrata Pártnak utalta ki. (…)

„Az a baj”, mondja kissé zavarba ejtő fordulattal, „hogy rólunk összevissza hazudoznak a világban. Az úgynevezett demokratikus sajtó az oka. Nézze meg, a képernyő meg az éter tele a rohadt demokratákkal. Sok közülük nem is orosz! Mocskos kozmopoliták, ők aztán értenek hozzá, hogy átmentsék magukat! A dollár az istenük, a piacgazdaság meg a sokkterápia. Nem törődnek az orosz őserővel, a szláv fennmaradási ösztönnel, a nagyhatalmi ambíciók ébren tartásával. Azt hiszik, hogy csak két út létezik, a szocialista meg a kapitalista, és ők most a másodikra tettek. De pofára fognak esni, mert van még egy harmadik is, az orosz különút, és én ezen vezetem majd el kiválasztott népemet a győzelemhez. Remélem, maga nem fogja telekürtölni Magyarországot olyasmivel, hogy pártom a nemzeti szocializmus eszméit hirdeti. Az orosz nemzettől idegen a korporatív szellem, a kirekesztés, a fajgyűlölet. De nem akarjuk, hogy az orosz rónákon a tősgyökeres oroszoknak kevesebb jusson a hatalomból! Hiszen egykor mi, szlávok etettük a fél földgolyó lakosságát gabonával…”

(Kun Miklós: Az orosz fasiszták főhadiszállásán, ÉS, 1992. október 2.)

• Zsirinovszkij