Skip to main content

Fordulj be és alugy Uram László király

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Fortélyos a félelem. Én félek, te félsz, Csúcs László fél. Mi félünk, ti féltek, Csúcs László félnek. Nézem, hallgatom a rádióalnök exkluzív mélységű interjúját A Hétben, egyik szemem sír, a többi meg nevet. Sír, mert egy embertársam arról vall, hogy szorong, a többi száz pedig azért, mert láttak ők már varjút a karón. Csúcs László alnök fél. Jegyezzük meg, van mitől. Aki egy ilyen figura közelében él, annak egy merő, folytonos rettegés lehet az élete. Elég csak a borotválkozó tükörbe pillantania, vagy szerettei szemébe néznie, és kész. Tenyér izzad, háton szőr feláll. Olvastunk már ilyenről. Egy Macbeth nevű idegen illetőségű személy egy egész erdőt látott maga ellen vonulni és vesztére törni, míg egy Ágnes nevű, a legutóbbi kutatások állása szerint is magyar asszonyt pedig naphosszt patakban való moskolódásra késztetett az önmagával támadt konfliktusa. De Bogár úrról, a halálos ítéletek kinevezett állami végrehajtójáról is azt mesélik, hogy képtelen volt tükörbe nézni, így aztán fodrásza is fekete kendővel takarta le a szemközti falat, ha a fontos és nélkülözhetetlen hivatal címzetes viselője soros munkája előtt, akár csak bajsza stuccolása végett is, székébe ereszkedett. Szegény Macbeth, szegény Ágnes, szegény Bogár úr és szegény Csúcs László alnök úr, erre mondja az angol, hogy sorry. Nagyon. Talán enyhülést hozhat saját lelke, saját tengerén magányosan hányódó saját sajkáján állva, hogy nincs egyedül. Vannak még rajta kívül, akik nem tűrhetik a tükröt maguk körül. Hajjaj, számosan. A bakugró miniszterelnök úrtól, a XX. század legnagyobb ívű drámaíróján keresztül, a Mozgó Világ hajdani trójai falováig, igazán színes a felhozatal. Nekik egytől egyig van félnivalójuk, sőt nem árt kifejezetten rettegniök. Önmaguktól. Hogy egy ködös őszi alkonyon, amikor már minden tükröt megsemmisítettek maguk körül, önmagukkal találkoznak szembe a lucskos avaron. És akkor lesz ön hadd el, hadd! Fogaknak ön csikorgatása. Nem szeretnénk ott lenni. Lesz magukkal mit el/leszámolniok. Magukkal, és senki mással. És ez nem is kevés.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon