A múlt hét szombatján immáron harmadik alkalommal rendezték meg a cigányság szolidaritási napját, a Phralipe független cigány szervezet és a Roma Parlament szervezésében az Almássy téri Szabadidőközpontban.
Az egész napos rendezvénysorozatot Richard Lewis Baltimore, az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének színes bőrű tanácsosa vezette be. A kisebbségek többségi társadalomban betöltött szerepének fontosságáról beszélt, és arról, hogy a demokráciának fontos fokmérője, hogy egy társadalom miként bánik és milyen jogokat biztosít kisebbségeinek. A roma képzőművészek kiállítását S. Jaishankar, az indiai követség első ritkára nyitotta meg. Mint elmondta, maga is egy, az indiai népesség mindössze 5 százalékát kitevő népcsoportból származik. Arra biztatta a magyarországi cigányságot, hogy legyenek büszkék identitásukra, kulturális különbözőségükre, hiszen egy demokratikus társadalom számára mindez megbecsülendő értéket jelent.
A kora délutáni órákban került sor a Roma Parlament sajtótájékoztatójára és fórumára. A parlament elnöke, Horváth Aladár országgyűlési képviselő szerint a cigányság társadalmi helyzete az elmúlt három évben, az először megrendezett szolidaritási nap óta alapvetően nem javult, és bízvást elmondhatjuk, hogy a romák kétszázkét évre vannak az emberi jogoktól. Egy fontos változás azonban mégis érzékelhető: a Roma Parlament megszületésével a cigányság történetében első ízben fordul elő, hogy vezetőiket ők maguk választhatják, s ezek a vezetők elszámoltathatóak, és bármikor visszahívhatóak. A parlament létrejöttének köszönhetően ma Magyarországon a legszervezettebb a cigány érdekképviselet egész Európában.
Ráday József, a parlament egyik ügyvivője a cigány politikusok képzésének szükségességéről beszélt. Ki kell nevelni azokat a vezetőket, akik megfelelő súllyal tudják képviselni a cigányság érdekeit a társadalomban, s képesek arra, hogy kilépjenek a nemzetközi politikai élet színpadjára is – mondta. Ez utóbbinak első nagy jelentőségű állomása volt, hogy a Roma Parlament képviseltette magát a genfi nemzetközi etnikai és kisebbségi konferencián. (Jellemző módon sem a magyar kormány, sem a magyar parlament nem tudta vállalni a romák képviselőinek delegálását, így azok a konferencia személyes meghívottjaiként utaztak Genfbe.)
Osztojkán Béla, a Roma Parlament főtitkára egyebek közt a cigányságot gyakran megosztó ellentétek felszámolásának és egy új típusú cigány öntudat kialakításának fontosságáról beszélt. Erre annál is inkább nagy szükség lenne, mert a jelenlegi kormány nem folytat kisebbségbarát politikát, és az elmúlt egy évben az sem tapasztalható, hogy bármelyik párt komolyan vette volna a kisebbségi kérdéseket, s ezen belül is a cigányság problémáit.
Délután Zsigó Jenő szociológus, a Roma Parlament szóvivője tartott előadást a cigányság magyarországi történetéről és jelenlegi helyzetéről. Elmondta, hogy az előző rendszer cigánypolitikája semmivel sem volt jobb a maga korában felvilágosultnak tartott, valójában embertelen, cigányságot sújtó, Mária Terézia-féle törvényeknél. Utalt a hírhedt 1961-es MSZMP-határozatra, mely szerint a cigányság nem nemzetiség, nincs nyelve és kultúrája. Ezzel az erőszakos asszimilációt szorgalmazó határozattal egy időben alakították ki a bűnöző, alacsonyabb rendű cigányság mítoszát, lehetetlenné téve a cigányság tényleges beilleszkedését. Eleddig a rendszerváltás sem hozta meg a romák felemelkedésének lehetőségét. A politikai döntéshozatalban a cigányság képviselői nem vehetnek részt, s így a romák érdekérvényesítésére nincs mód.
A cigányságnak fel kell ismernie, hogy nincs olyan parlament és kormány, amely róluk gondoskodna, s ezért képessé kell válnia a közös politikai fellépésre. Az összefogásra annál is inkább szükség van, mert a társadalomnak nem érdeke a cigányság befogadása, mivel a többség érdeke a bűnbak szerepében megtartani őket. A kormány ugyancsak nem akar pozitív cigánypolitikát folytatni. Ezzel kockáztatná, hogy szavazótáborának jó részében csökken a népszerűsége. A többségi társadalom gazdasági érdekei is ellentmondanak a cigányság felemelkedésének a növekvő munkanélküliség közepette kézenfekvő, hogy először a romákat bocsátják el. A cigányság elhitte magáról, hogy másra nem alkalmas, mint segédmunkára, így az előző rendszerben évtizedekig ők adták az akkor oly szükséges szakképzetlen munkaerő nagy részét. Félő, hogy ez a több százezres tömeg egy új gazdasági berendezkedésben automatikusan munkanélkülivé válik. Az állampolgárok egyéni érdeke is ütközik a cigányság érdekeivel, mert a romló viszonyok közepette egyfajta versenyfutás kezdődött: semmiből sincs elég (nincs elég iskolai férőhely, lakás, munkahely stb.), s így az erősebb, magukat jobban artikulálni tudó csoportok a náluk gyengébbeket letapossák. A társadalomban a lelkiismeret-furdalást enyhítendő egyfajta önfelmentő mechanizmus működik, és ezért van az, hogy a bűnöző cigányság ideológiája az utóbbi időben ismételten kezd felerősödni. Ha a romáknak nem sikerül összefogni és harcolni jogaikért, akkor öt év múlva a cigányság végérvényesen leszakadt, elszegényedett, analfabéta társadalmi csoporttá válik.
Az esti órákban az egyre forróbb hangulatban különböző cigányzenészek – a Száztagú Cigányzenekartól kezdve kiváló folklóregyüttesekig és dzsesszmuzsikusokig – szórakoztatták a hálás közönséget. A romák a nap folyamán többször tanújelét adták annak, hogy a magyar társadalom gondjait, bajait sajátjukénak érzik. Így hát a romák részéről meg is lenne irányunkban a szolidaritás. Azonban elgondolkoztató, hogy egy-két megszállottól és hivatalból kirendelt újságírótól eltekintve mi, a többség nem képviseltettük magunkat.
Tisztelt többségi társadalom, népiesek és urbánusok, szabadelvűek és keresztények! A legnagyobb magyarországi kisebbség, a nyolcszázezres cigányság szolidaritási és ünnepnapja nekünk valóban csak ennyire fontos?
Friss hozzászólások
6 év 8 hét
8 év 34 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 41 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét