Bretter Zoltán

Nyomtatóbarát változat

B. Z.: Sokan vannak itt. Jó a hangulat, profi tolmácsgépek szólnak románul, angolul, magyarul egy sátorponyva s fenyőfák alatt Kérlek, beszélj egy kicsit a szervezésről.

N. Zs.: A tavalyi tábort a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségével (ISZSZ) együtt szerveztük. Idén megpróbáltuk a szervezők körét is bővíteni. Úgy tűnt, az RMDSZ-en belül politizáló ifjúság körében fokozott igény van olyan szakmai tájékozódásra, amelyik nem közvetlenül a mindennapi problémákat érinti.

Az idei táborban nagyobb hangsúlyt helyeztünk az etnikumok közötti integráció, a kapcsolatok, a gazdaság, jog és az önkormányzatok kérdéseire.

Szerettük volna, ha a határ két oldalán lévő két szervezet mellett most román szervezetek is bekapcsolódnak. A román szervezetek részéről az Alianta Civica (Polgári Szövetség) és a Liga Pro Európa vállalta az közreműködést. Marius Tabacu, Smaranda Enache és Bányai Péter, az Alianta Civica elnökségi tagjai szervezték a román résztvevőket.

B. Z.: Végül is kik jöttek el?

N. Zs.: Középszintű politikai vezetők, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt, a Nemzeti Liberális Párt, a Diákliga és az Alianta részéről. Ez egyezik a szándékunkkal. Szerettük volna, hogyha ez az ifjúsági politikai középvezető-réteg a megfelelő román politikusokkal is tud kapcsolatokat kiépíteni. Az előadók részéről azonban rettentő nehézségekbe ütköztünk. Ennek okai nem egészen világosak. Minden napra egy romániai román és magyar, egy magyarországi és egy nyugati előadót terveztünk Az előadók közül egyedül Smaranda Enache jött el. A romániai akadémikus értelmiség részéről talán némi félelemmel vegyes kifáradással magyarázható elutasítás ért bennünket.

Barátaink azt vetették föl, hogy – például az Alianta párttá válásával is – az elmúlt időszakban fokozódott a nyomás, hogy a morális politizálást egészítsék ki pragmatizmussal. S azok az állandó vádak is, amelyek a jobboldali szélsőségesek részéről érték őket, hogy kiárusítják Erdélyt, szolgálhatnak egyfajta taktikai magyarázattal. Mindazonáltal van értelme az ilyen középszintű vezetők találkozásának is, habár mi ezt az akadémiai elit értelmiségiek jelenlétével szerettük volna kiegészíteni.

B. Z.: Nemigen láttam SZDSZ-es szakértőket, résztvevőket sem, és főként nem előadókat.

N. Zs.: Ebben semmilyen tudatosság nincsen. A szervezéshez elegendőek voltunk a MISZSZ-szel. Ami pedig azt illeti, hogy a határokon túli ügyeket össznemzeti alapon kellene csinálni, annak olyan kényszeres jellege van, amit mi nem szeretnénk felvállalni.

Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy az SZDSZ kisebbségpolitikája eléggé gyönge lábakon áll.

A kisebbségi törvénnyel kapcsolatos előkészítő munkákban a tárgyalások is álláspontok kialakítása elkezdődött, s ebben a folyamatban Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségi csoportjának vezetője intenzíven részt vett. Ugyanakkor az az érzésünk, hogy az SZDSZ-álláspont még kialakulatlan.

Azt sem érzem, hogy az SZDSZ egyenlő hangsúlyt tehetne a kisebbségi kérdésre a határokon innen és túl. Ez pedig azért lenne igazán fontos, mert könnyen kialakulhat egy olyan polarizáció, amelyben az MDF, illetve a kormánypártok hitbizományává, az idegenben élő, míg az SZDSZ hitbizományává a hazai kisebbségeket teszi. Azt hiszem ez sem a hazaiaknak, sem a határokon túliaknak nem kedvező.

B. Z.: Van-e valamilyen eszmei hasonlatosság, politikai közösség a Fidesz és a MISZSZ között?

N. Zs.: A MISZSZ és a Fidesz együttműködésének három szintje van.

Legelőször is a személyi, az egyes politikusok között kialakult, barátinak mondható viszony.

A második egy mozgalmi típusú együttműködés. Ez közös táborok, akadémiák szervezését, közös kiadványok elkészítését jelenti.

A harmadik, a politikai, a legkifejletlenebb. A MISZSZ-nek folyamatosan kristályosodik ki az arculata, de – azt hiszem szerénytelenség nélkül mondhatom – még mindig nem érte el azt, amilyennel a Fidesz már rendelkezik.

Az kétségtelen, hogy a MISZSZ-en belül van egy olyan irányzat, amelyik a kisebbségi kérdésekben és a liberális társadalomfelfogásban elég közel áll mihozzánk.

B. Z.: Ítéleted szerint milyen kérdések, problémák körül kezdenek kialakulni határozott nézetek itt a táborban, illetve milyen frontok jöttek létre – ha létrejöttek egyáltalán – az előadások nyomán?

N. Zs.: Az előadások közül kiemelném Brendan O Learyét (a London School of Economics ír származású professzora) és Yvo Petersét (az Európa Tanács kisebbségi javaslatának kidolgozója, illetve az Európai Közösség mellett működő Kisebbségi Hivatalának egyik alapító igazgatója). Kettejük látásmódja azért emelendő ki, mert konfrontálódik egy olyan megközelítéssel, amelyik manapság liberális körökben igencsak divatos: a kollektivizmusnak vagy mindenféle korporativizmusnak vehemens tagadásával. Az ő baloldali – s lehet, hogy éppen ezért baloldali – megközelítésük ezzel élesen ütközött, és egyértelműen megfogalmazták azt, hogy nacionalizmussal veszélyeztetett régiókban, politikai helyzetekben, átmenetileg az lehet a megoldás, hogyha kialakul valamiféle arányosság a legkülönfélébb intézmények között, az állami intézmények szintjén is. Ebben vélik fölfedezni annak a lehetőségét, hogy aztán hosszabb távon ne legyen rájuk szükség.

A hallgatók körében ezek a gondolatok nagy visszhangra találtak, és azt hiszem, ez volt a viták egyik tengelye. Egyesület kontra önkormányzat, egyéni jogok kontra kollektív jogok (Magyarország sajátos helyzete ebben a kérdéskörben nyilvánvaló, hiszen egy egykamarás parlamentben a választójogi törvény alakítása az egyetlen olyan megoldás, amelyik egy liberális felfogású ember számára elfogadható.)

Egy másik súlypont az európai kitekintés volt arra, hogy a különféle európai kisebbségvédelmi intézményeknek, az Európa Tanácsnak, a helsinki folyamatnak milyen szerepük lehet a továbbiakban a kisebbségvédelem területén.

A harmadik góc a romániai alkotmányozás és a belpolitikai folyamatok, illetve ezek kisebbségekre való hatása. Itt a vita tárgya volt, hogy ki milyen hangsúllyal értékeli a többségi nacionalizmust, és ki látja veszélyét egy kisebbségi nacionalizmusnak is. Megfogalmazódott, hogy az elmúlt időszakban tapasztalható egyfajta szélsőségesedés, s nemcsak a többségi, hanem a kisebbségi társadalmon belül is.

B. Z.: Végül: kinek, minek köszönhető a tábor sikeressége?

N. Zs.: Nehéz válaszolnom, mert nem vagyok teljesen elfogulatlan.

Azt hiszem elsősorban a Fidesz elvi hozzáállását kell említenem. Ez abból áll, hogy próbálunk azonos megoldási alapelvekből kiindulni a közép-európai kisebbségi kérdésekre vonatkozóan.

A másik, szintén Fideszt jellemző szemlélet, amelyik itt újszerűén hatott, az abból indul ki, hogy Közép-Európában akármilyen változás is lesz, nem lesz olyan helyzet, hogy ne kelljen kisebbségi kérdésre választ adni. Ez a tény olyan modell kidolgozását teszi szükségessé, amelyik gazdaságban, politikai intézményrendszerben, önkormányzatokban egyaránt gondolkodik. A kisebbségi probléma nem vehető ki annak az adott társadalomnak a közegéből, melyben előáll. S az a meglátásunk, hogy ha egy liberális párt nem tud a kisebbségi kérdésre választ adni, az a történelem süllyesztőjébe kerül.

Ami a gyakorlati vonzatokat illeti: megtaláltuk azokat a barátainkat, akikkel mindezt együtt lehetett csinálni, a lelkes kézdivásárhelyieket, akik a munka dandárját elvégezték. Aztán támogatott bennünket a National Democratic Institute, az angol Eminescu Társaság, a Friedrich Ebert Stiftung, és a Coca-Cola cégtől kaptunk természetbeni juttatást.

• Belföld