Molnár Gusztáv többször, több helyen állította, hogy magát liberálisnak tartja. Ebből indulok ki: mit ért Molnár Gusztáv liberalizmuson? Milyen értelemben nevezi magát liberálisnak? Kik azok a liberálisok, akik viszont nem liberálisok, ha Molnár Gusztáv az? Ezekre a kérdésekre keresem a választ az alábbi írásban.
I.
Liberális az, aki nem doktriner liberális („Az igen és a nem határán”, Limes, 1. évf. 3.).
Régi MDF–Fidesz koalíciós tétel.
Bretter Zoltán: Mi váltotta ki az újabb menekülési hullámot?
Arban Ruko: A kommunista hatalom rövid távon valamiféle gazdasági csodában bízott. Az emberek azonban türelmetlenek, és rengetegen választják az emigrálást.
Jó néhány albán emigránshelyet meglátogattam az utóbbi időben. Például Tesszalonikiben 20 000 ember él, borzalmas körülmények között. Semmi esélyük, hogy állást vagy lakást kapjanak.
Bretter Zoltán: A sajtó tele van feltételezésekkel: végül is most ki harcol kivel Jugoszláviában és miért?
Sonia Licht: A tét alapvetően az új határok kijelölése: a szerb és a horvát elitek úgy gondolják, hogy ez most a megfelelő pillanat az új határok kiharcolására. Azt nem tudnám megmondani, hogy alacsonyabb szinteken is mindenki tudatosan végiggondolja-e ezt: sokan, azt hiszem, egyszerűen belesodródnak a harcokba.
Mindenesetre félrevezető, ha a történetet csetnik-usztasa összecsapásra redukáljuk.
B. Z.: Sokan vannak itt. Jó a hangulat, profi tolmácsgépek szólnak románul, angolul, magyarul egy sátorponyva s fenyőfák alatt Kérlek, beszélj egy kicsit a szervezésről.
N. Zs.: A tavalyi tábort a romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségével (ISZSZ) együtt szerveztük. Idén megpróbáltuk a szervezők körét is bővíteni.
Beszélő: Lezárult a parlament nyári, rendkívüli ülésszaka, akadémiai értelemben lezárult a parlament első teljes „tanéve”. Hogyan értékeled az elmúlt évet, a parlament s benne a Fidesz-frakció működését?
Orbán Viktor: Bizonyos szempontból nagyon kedvező, más szempontból nagyon kedvezőtlen pozícióból indult a parlament az elmúlt évi választások után. Kedvező pozícióból indult abból a szempontból, hogy minden szélsőség kint rekedt a parlamentből, tehát nem érték el a négyszázalékos küszöböt, se a szélsőbal, se a szélsőjobb.
Mártír, áldozat, lázadó vagy gonosztevő lett Csapody Miklósból, választhatott ki-ki pártállása szerint. Csapody Miklós viszont azt mondja, hogy csupán félreértésekről volt szó, nem tartalmi nézeteltérések kavartak itt ekkora bajt.
Ahogy a Tündér mondja:
„Kit a nép Robin-pajtásnak nevez;
Ki pórleánynak rémülést szerez”
(Shakespeare: Szentivánéji álom)
B. Z.: Körülötted az utóbbi időben picike viharok voltak.
Cs. M.: Valóban, több vihar is volt. Az egyik, 52-esek néven, ismertebb talán. Azután pedig a mostani.
Bretter Zoltán: Most, hogy a kulturális bizottságnak, a KORTSS-nak megint tagja lett, vajon mit vár el a bizottságtól?
Beke Kata: Nagyon örülök, hogy visszakerültem, bár nem jó, hogy Csengey Dénes helyére. Nem ilyen áron akartam visszakerülni. Ismerem a bizottság tagjait. Mindenképpen azt várom, hogy tudok valamit tenni, s ez nem illúzió. Eddig ugyanis nem sikerült.
B. Z.: Közismert, hogy a bizottságra jellemző egyfajta ideologikus szembenállás.
B. K.: Ebben a szembenállásban nekem nem volt semmiféle szerepem.
Sri Lankán (Ceylon) demokrácia van.
A gyarmati uralom megszűntével az angolok kivonultak, de itt hagyták a demokrácia intézményeit, a westminsteri modellt.
Vallásos nevelést kaptam. Volt bennem valami mozgalmi adottság, nem tudtam nyugodni, szerveztem a KALOT-ot, majd aztán katona lettem, kivittek a frontra, kétszer fogságba estem, de nem nyugodtam bele a fogságba. Aztán mind a kétszer sikerült megszökni. Így kerültem aztán haza ’45 tavaszán, amikor elkezdődött a földreform. Rögtön adminisztratív vezető lettem, jegyző. És osztottuk a földet. Nemcsak az én falumban, kiterjedt a hatásköröm a járásra, sőt a megyére is. Ha már így szétosztottuk a földet, akkor meg kellett szervezni a parasztszövetséget, ugye.
Egyetlen kérdést tesz föl nekem; szeretnék egyetlen mondatban válaszolni. Úgy gondolom, hogy azok a problémák, melyeket Sütő András Naplójegyzeteinek recenziójában fölvetettem, megérdemelnek még néhány észrevételt. Annál inkább, mert az írás kapcsán bővérű támadásokat intéztek ellenem, hogy mást ne említsek, az MDF házi rádióműsorában, a Vasárnapi Újságban is.
Kérdése az, hogy vajon komolyan gondoltam-é, hogy Sütő Andrásnak mindent le kellett volna írnia a naplójában, ezzel előidézve annak a veszélyét, hogy a Securitate kezére játssza barátait.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 40 hét
9 év 13 hét
9 év 16 hét
9 év 16 hét
9 év 18 hét
9 év 18 hét
9 év 18 hét
9 év 20 hét
9 év 21 hét
9 év 21 hét