Skip to main content

Bretter Zoltán

Bretter Zoltán: Kipontozott részek izgalma


Sütő az Új Élet főszerkesztője, amikor a följegyzések elkezdődnek. Kacsó Sándor példáját idézi (május 22.), amit még sokan mások is idéztek akkortájt, akik írtak vagy szerkesztettek. „Hogyha csak tenyérnyi papírod van, arra is írnod kell.” A lap, újság, írott szöveg léte lényegesebb, mint tartalma, melynek esendősége mindenkor menthető a cenzúrával. De nemcsak a szerkesztők, írók vélekednek emígyen, hanem az egész szellemi, sőt mindennapi életet áthatotta egyfajta metaforikus szemlélet.

Bretter Zoltán: Struktúra kontra rendszerváltás

Gyímesi Éva felszólalásáról


Cs. Gyímesi Éva „reformkommunistának” nevezte az RMDSZ vezetőségének egyes tagjait. Nem biztos, hogy tökéletesen illik ez a meghatározás arra a magatartásra, melyben a hanyagul elvesztett ideológiát a nemzetmentő hévvel vállalt kisebbségpolitikusi szerep helyettesíti. A „reformkommunista” végső soron még megmarad egy rendszer megteremtésének elérhetetlen távolságba távozó illúziójánál. A romániai magyar kommunisták jelesebbje viszont kisebbségi politikusként mentette át magát, s ez az, ami igazán jellemző.

Az RMDSZ vezetői körében azonban megmaradtak a régi reflexek is.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon