Skip to main content

Struktúra kontra rendszerváltás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Gyímesi Éva felszólalásáról


Cs. Gyímesi Éva „reformkommunistának” nevezte az RMDSZ vezetőségének egyes tagjait. Nem biztos, hogy tökéletesen illik ez a meghatározás arra a magatartásra, melyben a hanyagul elvesztett ideológiát a nemzetmentő hévvel vállalt kisebbségpolitikusi szerep helyettesíti. A „reformkommunista” végső soron még megmarad egy rendszer megteremtésének elérhetetlen távolságba távozó illúziójánál. A romániai magyar kommunisták jelesebbje viszont kisebbségi politikusként mentette át magát, s ez az, ami igazán jellemző.

Az RMDSZ vezetői körében azonban megmaradtak a régi reflexek is. Ez az a második pont, melynél Cs. Gyímesi Éva hozzászólása világosságot teremtett, s így szembeállíthatóvá vált két kisebbségpolitikai stratégia, melyek centrumai: a paternalista alkufolyamatban kikunyerált kegy és a harcos, radikális politikai küzdelemben megszerzett jog. Az első a hatalmat adottnak veszi, megkérdőjelezhetetlennek tartja, és lojálisán viselkedik vele szemben, majd jutalmul kisebbségi könnyítéseket vár; a második kilép a politikai küzdőtérre, szövetségeket keresve és bontva, nyomást gyakorolva, és követelőzőn kivívja magának jogait. Az első „puha” politikai irányzat, amelyik inkább érdekvédelemre rendezkedik be, a másik inkább az érdekérvényesítésre. A „puhákat” nem foglalkoztatják különösebben ideológiai kérdések, s a „kemény” irányzat foglalja magába az olyan politikai differenciálást, mint amilyen a kommunizmus–antikommunizmus is. Az elsőnek emlegetett stratégia eddigi uralmát jelzi az, ahogyan az RMDSZ a Nemzeti Megmentés Frontjához viszonyul.

A radikális szárny is adós maradt azonban néhány probléma fölvetésével, s inkább a vezetőségváltásra koncentrált: nem kellenek a „reformkommunisták”, nem a Front, nem az alkudozás. Ugyanakkor tisztázatlan maradt, hogy mi is az RMDSZ, és hogyan akar politizálni: egységes kisebbségi érdekvédelmi szervezet, vagy az érdekvédelmen belül is differenciálódó politikai alakulat, netán párt, vagy éppen pártok és klubok, testületek gyűjtőintézménye? Mi a viszonya az RMDSZ-nek a román pártokhoz, hogyan integrálódna a román politikai életbe?

Ezek a lényeges kérdések itt és ekkor talán még nem érettek meg a feltételre, ezért növekedhetett szimbolikussá a vezetőség cseréjének követelése.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon