Skip to main content

Nyilatkozat a közös földről – a nemzeti totalitarizmus ellen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szabadság és a méltóság, az egyetemes emberi jogok nevében tiltakozunk az ellen, hogy a „szabad” Romániában nem szűnt meg a kisebbségeket – magyarokat, németeket, cigányokat, szerbeket – sújtó diszkrimináció. 100 nappal a diktatúra bukása, egy hónappal a marosvásárhelyi tragikus események után, és pár nappal a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Nagyváradon sorra kerülő első kongresszusa előtt szükségesnek tartjuk határozottan és nyíltan leszögezni a következőket:

Az erdélyi magyarság több mint ezer éve él ezen a földön, és a történészekre tartozó vitáktól függetlenül Erdélyt a románokkal és más nemzetiségűekkel együtt lakott otthonának tekinti. Következésképpen elfogadhatatlan a Vatra Romaneasca Szövetség, a most megalakult Erdélyi Románok Nemzeti Egységpártja vagy más jogi és fizikai személyek – újabban a Nemzeti Megmentési Front egyes képviselőinek – minden olyan megnyilatkozása, miszerint ezen az „ősi román földön” a tulajdonos román nép nagylelkűsége folytán juthatnak jogokhoz az itt élő nemzeti kisebbségek. A közös múlt mellett döntő fontosságúnak tudjuk az 1989. decemberi, a Temesvárról indult forradalomban vállalt szerepünket, a közös véráldozatot.

Tiltakozunk a parlament és a kormány eljárása ellen, amellyel a kisebbségekkel kapcsolatos politikai és jogi kérdések megoldását egy olyan szervezet felügyelete alá helyezi, amely azt a jogot követeli magának, hogy – úgymond – a román nemzeti többség érdekeit képviselje a kisebbségi személyekkel és szervezetekkel szemben. A Vatra Romaneasca gyámkodó tevékenységének támogatásával a kormány legitimálja a szervezet fasisztoid programját, amely a kommunista totalitarizmust most nemzeti totalitarizmussal próbálja helyettesíteni.

Az újabb homogenizáló törekvésekkel szemben leszögezzük, hogy ragaszkodunk a nyelvi-etnikai-kulturális identitásunkhoz, amely bennünket a magyar nemzet egészével egybekapcsol, és ápolni kívánjuk kapcsolatainkat az anyanemzettel. De törekvéseink nem veszélyeztetik Románia területi integritását, sőt, ellenállunk minden olyan manipulációnak, amely a romániai magyarságot kívülről, szándékaitól idegen célok szolgálatába állítaná. Szükségesnek tartjuk ezt leszögezni, mert az utóbbi időben, különösen a március közepi szatmári és vásárhelyi események óta – felelős személyek felelőtlen nyilatkozataiban – sorozatosan jelennek meg olyan vádak, miszerint a nyílt, véres konfliktusok hátterében magyarországi állampolgárok akciói állnának.

Az RMDSZ olyan érdekvédelmi szervezet, amely a romániai magyarság több évtizedes jogfosztottsága után a kisebbség egyéni és kollektív jogainak érvényesítéséért küzd, korántsem szélsőségesen, és ebben az ügyben – valamint az egész Románia gazdasági-politikai helyzetét érintő minden kérdésben – valódi dialógusra hajlandó az összes román párt képviselőivel. De nem vagyunk hajlandók elvtelen egyezkedésekre. Nem tűrhetjük a szándékainkat és akcióinkat torzító hírközlő szervek manipulációit. Tiltakozunk az ellen, hogy a marosvásárhelyi eseményeket olyan igazságügyi testület vizsgálja ki és ítélje meg, amelynek képviselői a Securitatéval szorosan együttműködve évtizedekig elnézték és támogatták a kisebbségek sorozatos jogfosztását, a visszaéléseket, törvénysértéseket. Ezért követeljük, hogy a marosvásárhelyi eseményeket és a kisebbség jogi státusát független, pártatlan nemzetközi jogászbizottság vizsgálja meg, és tárja a nyilvánosság elé. Ezzel is hozzá kívánunk járulni az újabb menekülési hullám megállításához.

Nyilatkozatunkat, tiltakozásunkat elküldjük az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, a Helsinki Watch-nak, az Amnesty International irodáinak és az Európa Tanácsnak.

Kolozsvár, 1990 húsvétján

Kántor Lajos
Szilágyi István
Cs. Gyímesi Éva
Markó Béla
Kányádi Sándor
Király László
Balázs Sándor
Gálfalvi György
Lászlóffy Aladár
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon