Skip to main content

Dan Micu interjúja Radu Campeanuval, a Román Nemzeti Liberális Párt elnökével

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Dan Micu: Az a tény, hogy Ön visszatelepedett az országba, kitűnően példázza a hazaszeretetét. A december 22-i forradalom nem bizonyult véghezvittnek, mivel nem érte el célját: a kommunizmus felszámolását. A forradalom folytatódik, mert a kommunizmus még mindig jelen van. Ennek konkrét bizonyítéka a marosvásárhelyi románok és a magyar lakosság összetűzése.

Radu Campeanu: A marosvásárhelyi tragikus események folyamán, 1990. március 22-én Domokos Gézával, az RMDSZ elnökével aláírtunk egy közös nyilatkozatot. A bűnösök célja nyilvánvaló: az ország destabilizálása. Ezek a provokációk olyan személyektől származnak, akik alatt inog a volt diktatúra által kiutalt szék, valamint egyes reakciós köröktől. Domokos Géza úrral együtt mindkettőtől a legnagyobb eréllyel elhatároltuk magunkat. A nyugodt és realista párbeszéd az egyetlen helyes módszer a sajátos kisebbségi problémák megoldására.

D. M.: Gondolja, hogy e konfliktusok megoldása nélkül tehetünk akár egy lépést is az egységes Európa felé?

R. C.: Az Európával való egyesülés mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban csakis a nemzetiségi problémák teljes mértékű rendezése után valósítható meg.

D. M.: Mi az álláspontja a magyar kisebbség anyanyelvének használatával kapcsolatban?

R. C.: Minden népnek megvan az a joga, hogy anyanyelvén tanuljon. Ezt a tényt Románia új alkotmánya és tanügyi törvénye kell, hogy szentesítse. A közigazgatás decentralizálása maga után vonja az anyanyelv használatát ezen a téren is a vegyes lakosságú övezetekben. Ez természetesen a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ, illetőleg Domokos Géza úr és jómagam álláspontja.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon