Skip to main content

Marosvásárhely tanulságai

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A marosvásárhelyi események politikai provokációt jelentenek a magyar kisebbség (a), a magyar–román kapcsolatok (b), a jelenlegi román kormányzat (c) és általában a demokrácia (d) ellen.

a) Provokáció abban az értelemben, hogy a szélsőséges román erők erőszakos ellenállásra akarják rákényszeríteni a magyar etnikumot.

A magyarság azonban tartózkodik az erőszaktól, őt megillető jogait békés, demokratikus úton kívánja kivívni.

Másodsorban azt is szeretnék elérni a Vasgárda szellemében szervezkedő Vatra képviselői, hogy a megfélemlített magyarság tovább folytassa exodusát külföldre, s így végre megvalósulhasson a nacionalista pánromán álom, az, hogy Erdély csak a románoké legyen.

Az Erdély földjén őshonos magyarság azonban nem kíván megválni szülőföldjétől, s a megbékélésben látja a románokkal közös jövője biztosítékát.

b) A Nemzeti Parasztpárt legutóbbi állásfoglalásában sürgette a magyarországi turisták kizárását az országból. Megelőzőleg behozatali tilalom sújtotta a magyarországi könyveket.

Az egységes Európa szellemében ez ellentmond a nemzetközi kapcsolatok alapelveinek, és annak az alapvető jognak, hogy egy kisebbség ápolhassa természetes kapcsolatait saját nemzetével.

c) A szélsőjobboldal nem kevésbé provokálja a jelenlegi kormányzatot, mely közvetlenül a forradalom után egyértelműen elkötelezte magát a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása mellett. Az országban mesterségesen felszított magyarellenesség lehetetlen helyzetbe hozza a kormányt. Amennyiben tartja magát eredeti ígéreteihez és elveihez, magára vonja a szélsőjobboldali erők haragját, amelyek éppen arra várnak, hogy megbuktathassák az amúgy is ingatag vezetést. Ha viszont a kormány tétlenül szemléli a nemzetgyűlölet eluralkodását, hitelét veszíti nemcsak a kisebbségek, hanem a nemzetközi demokrácia szemében is, sőt, polgárháborús veszélyeknek enged teret. Az ellenzéki demagógia ilyenformán, különösképpen a közelgő választásokra való tekintettel, politikai fegyverként használja a sovinizmust a kormányzó erők megbuktatására, illetve a félrevezetett és manipulált tömegek szavazatainak megszerzésére.

d) A legegyetemesebben aggasztó a marosvásárhelyi események antidemokratikus vetülete. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy az ott elkövetett, pogrom határát súroló bűntények kihívást jelentenek a demokrácia ellen.

A Vatra Romaneasca hárommilliós tagságával ellene van az öt-hat milliónyi, tizenegy romániai nemzeti kisebbség egyenjogúsításának, fennen hirdetve, hogy „Románia csak a románoké”, s az övékén kívül más nyelvnek nincs teljes létjogosultsága. Szemléletében a kisebbségi emberek másodrangú állampolgárok, az „ősi román földön” csupán jövevények és megtűrtek.

A kialakult helyzet, a nemzetiségi feszültségek nagy veszélyt jelentenek a demokratikus választásokra nézve. Rettegésben, vasdorongok és fejszék árnyékában képtelenség szabadon választani. Egy totalitárius pánromán nacionalizmus szervezett formában, terrorisztikus eszközökkel, hallgatólagos központi támogatással igyekszik sikerre vinni a gyűlölködés és nemzeti megkülönböztetés politikáját.

„Korteshadjáratának” útját sebesültek és halottak százai jelzik.

Bihari Napló, 1990. III. 29.

(Rövidített szöveg.)




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon