A marosvásárhelyi események politikai provokációt jelentenek a magyar kisebbség (a), a magyar–román kapcsolatok (b), a jelenlegi román kormányzat (c) és általában a demokrácia (d) ellen.
a) Provokáció abban az értelemben, hogy a szélsőséges román erők erőszakos ellenállásra akarják rákényszeríteni a magyar etnikumot.
A magyarság azonban tartózkodik az erőszaktól, őt megillető jogait békés, demokratikus úton kívánja kivívni.
Másodsorban azt is szeretnék elérni a Vasgárda szellemében szervezkedő Vatra képviselői, hogy a megfélemlített magyarság tovább folytassa exodusát külföldre, s így végre megvalósulhasson a nacionalista pánromán álom, az, hogy Erdély csak a románoké legyen.
Az Erdély földjén őshonos magyarság azonban nem kíván megválni szülőföldjétől, s a megbékélésben látja a románokkal közös jövője biztosítékát.
b) A Nemzeti Parasztpárt legutóbbi állásfoglalásában sürgette a magyarországi turisták kizárását az országból. Megelőzőleg behozatali tilalom sújtotta a magyarországi könyveket.
Az egységes Európa szellemében ez ellentmond a nemzetközi kapcsolatok alapelveinek, és annak az alapvető jognak, hogy egy kisebbség ápolhassa természetes kapcsolatait saját nemzetével.
c) A szélsőjobboldal nem kevésbé provokálja a jelenlegi kormányzatot, mely közvetlenül a forradalom után egyértelműen elkötelezte magát a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása mellett. Az országban mesterségesen felszított magyarellenesség lehetetlen helyzetbe hozza a kormányt. Amennyiben tartja magát eredeti ígéreteihez és elveihez, magára vonja a szélsőjobboldali erők haragját, amelyek éppen arra várnak, hogy megbuktathassák az amúgy is ingatag vezetést. Ha viszont a kormány tétlenül szemléli a nemzetgyűlölet eluralkodását, hitelét veszíti nemcsak a kisebbségek, hanem a nemzetközi demokrácia szemében is, sőt, polgárháborús veszélyeknek enged teret. Az ellenzéki demagógia ilyenformán, különösképpen a közelgő választásokra való tekintettel, politikai fegyverként használja a sovinizmust a kormányzó erők megbuktatására, illetve a félrevezetett és manipulált tömegek szavazatainak megszerzésére.
d) A legegyetemesebben aggasztó a marosvásárhelyi események antidemokratikus vetülete. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy az ott elkövetett, pogrom határát súroló bűntények kihívást jelentenek a demokrácia ellen.
A Vatra Romaneasca hárommilliós tagságával ellene van az öt-hat milliónyi, tizenegy romániai nemzeti kisebbség egyenjogúsításának, fennen hirdetve, hogy „Románia csak a románoké”, s az övékén kívül más nyelvnek nincs teljes létjogosultsága. Szemléletében a kisebbségi emberek másodrangú állampolgárok, az „ősi román földön” csupán jövevények és megtűrtek.
A kialakult helyzet, a nemzetiségi feszültségek nagy veszélyt jelentenek a demokratikus választásokra nézve. Rettegésben, vasdorongok és fejszék árnyékában képtelenség szabadon választani. Egy totalitárius pánromán nacionalizmus szervezett formában, terrorisztikus eszközökkel, hallgatólagos központi támogatással igyekszik sikerre vinni a gyűlölködés és nemzeti megkülönböztetés politikáját.
„Korteshadjáratának” útját sebesültek és halottak százai jelzik.
Bihari Napló, 1990. III. 29.
(Rövidített szöveg.)
- Erdélyi mozaik [6]