Skip to main content

„Nem vagyunk irredenták”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Erdély hovatartozásának problémája – úgy, ahogyan azt minden alkalommal félreérthetetlenül leszögeztük – nem vita tárgya. Ez számunkra nem taktika, hanem politikai tisztánlátás kérdése, és mindenekelőtt abból a meggyőződésből fakad, hogy a román nemzethez való viszonyunkat szilárd elvi alapra kell helyezni. Márpedig a viszony elvi alapja nem lehet más, mint a romániai magyarság állampolgári lojalitása, ami egyértelműen kizárja azt, hogy Szövetségünk helyet ad bármilyen, az ország területi épségét és szuverenitását sértő véleménynek vagy elgondolásnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy visszautasítunk minden olyan próbálkozást, amely úgy állítja be a kisebbségi jogok megvalósításának programját, mint ami nem fér össze az állampolgári lojalitással és kötelezettségekkel, netán egyenesen veszélyezteti a román állam érdekeit. Tudatában kell lennünk azonban annak is, hogy célszerű különbséget tenni rosszhiszemű honfitársaink és egyes politikai csoportosulások a közvéleményt szándékosan megtévesztő vádaskodásai, illetőleg a hosszú időn át félrevezetett, tájékozatlan társadalom rétegeinek értetlensége között. Éppen ezért tekintsük állandó feladatunknak, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt felhasználjunk a félreértéseket eloszlató, a nemzeteket közelítő párbeszéd, a politikai kultúra színvonalának emelése érdekében.

(Részlet az elnöki beszédből)




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon