Cs. Gyímesi Éva „reformkommunistának” nevezte az RMDSZ vezetőségének egyes tagjait. Nem biztos, hogy tökéletesen illik ez a meghatározás arra a magatartásra, melyben a hanyagul elvesztett ideológiát a nemzetmentő hévvel vállalt kisebbségpolitikusi szerep helyettesíti. A „reformkommunista” végső soron még megmarad egy rendszer megteremtésének elérhetetlen távolságba távozó illúziójánál. A romániai magyar kommunisták jelesebbje viszont kisebbségi politikusként mentette át magát, s ez az, ami igazán jellemző.
Az RMDSZ vezetői körében azonban megmaradtak a régi reflexek is. Ez az a második pont, melynél Cs. Gyímesi Éva hozzászólása világosságot teremtett, s így szembeállíthatóvá vált két kisebbségpolitikai stratégia, melyek centrumai: a paternalista alkufolyamatban kikunyerált kegy és a harcos, radikális politikai küzdelemben megszerzett jog. Az első a hatalmat adottnak veszi, megkérdőjelezhetetlennek tartja, és lojálisán viselkedik vele szemben, majd jutalmul kisebbségi könnyítéseket vár; a második kilép a politikai küzdőtérre, szövetségeket keresve és bontva, nyomást gyakorolva, és követelőzőn kivívja magának jogait. Az első „puha” politikai irányzat, amelyik inkább érdekvédelemre rendezkedik be, a másik inkább az érdekérvényesítésre. A „puhákat” nem foglalkoztatják különösebben ideológiai kérdések, s a „kemény” irányzat foglalja magába az olyan politikai differenciálást, mint amilyen a kommunizmus–antikommunizmus is. Az elsőnek emlegetett stratégia eddigi uralmát jelzi az, ahogyan az RMDSZ a Nemzeti Megmentés Frontjához viszonyul.
A radikális szárny is adós maradt azonban néhány probléma fölvetésével, s inkább a vezetőségváltásra koncentrált: nem kellenek a „reformkommunisták”, nem a Front, nem az alkudozás. Ugyanakkor tisztázatlan maradt, hogy mi is az RMDSZ, és hogyan akar politizálni: egységes kisebbségi érdekvédelmi szervezet, vagy az érdekvédelmen belül is differenciálódó politikai alakulat, netán párt, vagy éppen pártok és klubok, testületek gyűjtőintézménye? Mi a viszonya az RMDSZ-nek a román pártokhoz, hogyan integrálódna a román politikai életbe?
Ezek a lényeges kérdések itt és ekkor talán még nem érettek meg a feltételre, ezért növekedhetett szimbolikussá a vezetőség cseréjének követelése.
- Erdélyi mozaik [6]