Skip to main content

Menekülés Délre

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bretter Zoltán: Mi váltotta ki az újabb menekülési hullámot?

Arban Ruko: A kommunista hatalom rövid távon valamiféle gazdasági csodában bízott. Az emberek azonban türelmetlenek, és rengetegen választják az emigrálást.

Jó néhány albán emigránshelyet meglátogattam az utóbbi időben. Például Tesszalonikiben 20 000 ember él, borzalmas körülmények között. Semmi esélyük, hogy állást vagy lakást kapjanak. Nem csoda, hogy sokan úgy döntenek, visszatérnek.

A sajtónak óriási szerepe lenne abban, hogy megállítsa ezt a menekülési hullámot, hogy megértesse az emberekkel, Albániában érdemes dolgozni. Hiszen Albánia egyike Európa leggazdagabb országainak (ásványi anyagok, és ott van a csodálatos tengerpart). Legalább a menekülés illegális jellegét lehetne megszüntetni. Hogyha egyéb országoknak munkaerőre lenne szükségük, akkor megállapodást köthetnek Albániával. Az első ilyen eredmény már meg is érkezett, hiszen több mint 200 ember 4 hónapra Németországba ment dolgozni. A németekkel megegyezésünk van, s ilyeneket igyekszünk majd kötni a jövőben más államokkal is.

B. Z.: Éri-e bármilyen hátrány azokat, akik visszatérnek Albániába?

A. R.: Eddig senkit semmilyen bántódás nem ért. A parlament hozott egy törvényt, amelyik amnesztiában részesíti mindazokat, akik visszatérnek. Egyébként a törvényes büntetése a menekülteknek csupán 6 hónap börtön lenne. De a parlament már azt is elhatározta, hogy ezt a törvényt megszünteti.

B. Z.: Milyen a független lapok helyzete?

A. R.: Eddig nem voltak független újságok, és az én lapom az első, amelyik ilyenné válik. Az újságot egy, a Demokrata Párthoz tartozó értelmiségi csoport alapította. Így aztán a választási kampányban a Demokrata Pártot támogattuk, hiszen a feladat a kommunista rendszer megdöntése volt. De már az első pillanatban megmondtuk, hogy igazi független újságra van szükségünk. Ezért aztán megalakítottunk egy Kiadói Bizottságot, amelyiknek az a feladata, hogy középúton tartson bennünket a lap és a párt között. De a párt olyannyira agresszív volt a lap irányába, hogy megkerülve a bizottságot, leváltotta a főszerkesztőt is. Egy régi vágású főszerkesztő jött, aki a régi kommunista módszereket, nyelvezetet használja.

Most éppen arról tárgyalunk a párttal, hogy válasszanak. Vagy pártbulletint akarnak, s akkor csinálják meg maguk, de semmi szükség arra, hogy mi minden beszédüket lehozzuk, mert unalmasak és senkit nem érdekelnek. Ugyanakkor mi igyekszünk egy teljesen független lapot indítani. Tárgyalunk kormányzatbéli emberekkel. Külföldi segítséget is ígértek nekünk – amerikai albánok –, s így reméljük, hogy szeptemberben megalapíthatjuk az igazán független újságot Az újság neve: Szabad Szó lesz. Csak egy ilyen lap segítheti az országban a tisztázást, azt, hogy magukba pártok is megtisztulhassanak.

B. Z.: Milyen az albán populizmus?

A. R: Manapság a Demokrata Párton belül is sokan úgy beszélnek, mintha a kommunizmus lenne a legnagyobb ellenség. A kommunisták így, a kommunisták úgy. Mindenért ők a felelősök. A kommunisták nevet és módszert változtattak. De hát hol találunk manapság kommunizmust Albániában? Rendben van, egyes dolgokat lehet írni. De nem pocsékolhatjuk minden napunkat ezzel. A legfontosabb a jövő építése, ezért a jövőre vonatkozó vízió kell. Hogyha a demokratikus erőknek nem lesz erejük a gazdaságban változást hozni, akkor nagyon hamar kiábrándultakká válnak az emberek, és a kommunisták így, ebben a formában nyerhetnek teret.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon