Gyurovszky S. László

Nyomtatóbarát változat

A botrány – mint arról már korábban beszámoltunk – a Charta ’77 aláírója, Stanislav Deváty interpellációjával kezdődött. A Szövetségi Gyűlés parlamenti képviselője szerint a slusovicei szövetkezet együttműködési szerződést írt alá az StB-vel, s ennek fejében információkhoz, engedélyekhez, nyersanyaghoz, ösztöndíjhoz és kiviteli kvótákhoz jutott. Felmerült az a gyanú is, mely szerint a szövetkezet a nyereség bizonyos százalékát az StB és a kommunista párt titkos számláira utalta át, s ma törvényellenes módon ezekből kívánják fedezni a két szervezet működését.

A magányos felügyelő harca?

A bűnügyi rendőrség részéről Alexej Zák százados vette kezébe az ügyet, s tevékenysége első néhány hónapja alatt több figyelemre méltó eredményt ért el. A szövetkezet több vezetője vizsgálati fogságba került, s lassan világossá vált, hogy milyen pénzügyi eljárásokkal sikerült a tönk szélére jutnia az addig csodaszövetkezetnek tartott slusovicei vállalatnak. Ekkor azonban egy váratlan döntés beigazolni látszott Stanislav Deváty korábbi feltételezéseit. Alexej Zákot ugyanis felettesei a vizsgálat kellős közepén hirtelen leváltották posztjáról, és házi őrizetbe helyezték. A képviselő Deváty szerint Slusovice az StB-vel és a volt CSKP-vel fenntartott kapcsolatai révén kezében tartja a jelenlegi államapparátus jelentős részét, beleértve a rendőrséget és az igazságszolgáltató szerveket. Az ügyészség a kivizsgálást végző Zák századost hivatalos jogkörrel való visszaéléssel és többrendbeli zsarolási kísérlettel vádolta. Még mielőtt azonban megszületett volna az elfogatási parancs, a rendőrtiszt családjával együtt regényes körülmények közt külföldre távozott, és Svájcban politikai menedékjogért folyamodott. Szökését később azzal indokolta, hogy nem bízik a jelenlegi csehszlovák igazságszolgáltatásban, mely véleménye szerint nem teszi lehetővé az igazságtalan vádak elleni korrekt védekezést. Ezt követően a Cseh Igazságügyi Minisztérium diplomáciai úton kérte Alexej Zák rendőr százados kiadását a Svájci Konföderációtól. A két ország közt azonban nincs egyezmény a vádlottak és bűnözők kölcsönös kiadatásáról, s ezért a kérelem elbírálása kizárólag a svájci hatóságokon múlik majd. Eközben kiszivárgott annak a levélnek a tartalma, melyet a felügyelő svájci lakhelyéről egyenesen Václav Havelnek címzett. A terjedelmes írásban Zák százados felvázolja az ügy és szökése hátterét. A továbbiakban arra mutat rá, hogy a slusovicei szövetkezet már 1973-ban, a normalizáció első éveiben szoros kapcsolatban állt az StB-vel, s az első ügynök Frantisek Kincl későbbi szövetségi belügyminiszter volt. A korábbi kapcsolatoknak köszönhetően a slusovicei szövetkezet ma saját titkosrendőrséggel és kémelhárítással, világszínvonalú felszereléssel, mesés és titkos számlákon tartott betétekkel rendelkezik – állítja a Svájcba szökött rendőrtiszt. Zák arra is felhívja Václav Havel figyelmét, hogy a slusovicei szövetkezet által létrehozott ún. Morva Bank a külföldön illegálisan elhelyezett pénzösszegek Csehszlovákiába való behozatalát és legálissá tételét szolgálja. A rendőrtiszt arra is rámutat, hogy a volt CSKP-nak (jelenleg Demokratikus Baloldal Pártja) Svájcban, Slusovicének pedig Ausztriában, Cipruson, Hongkongban és Szingapúrban van elhelyezve vagyona nagy része. A Morva Bank által legalizálható pénz nagyságát Zák egymilliárd dollárra becsülte. A százados szerint a slusovicei szövetkezet és a Morva Bank fő célja az államapparátus pénz általi megkötésében, magyarán zsarolással és csúszópénzekkel történő irányításában van.

A köztársasági elnöknek írt levele végén Alexej Zák megjegyzi, hogy az ellene felhozott vádak megalapozatlanok, azonban ellenük a csehszlovákiai igazságszolgáltatás jelenlegi állapotában lehetetlen védekezni.

A történet mind ez idáig teljesen megfelel a „magányos felügyelő harca a mindenre elszánt gonosz maffiával” történetek menetének, ám néhány tény óvatosságra kell hogy intse a témával csupán laikus módon foglalkozó újságírót. Tudni kell ugyanis, hogy Alexej Zák Krasznodarkban született szovjet állampolgárként, tizennyolc éves koráig nem hagyta el a Szovjetunió területét, s csak ekkor költözött Csehszlovákiába. 1981-től 1988-ig az StB tisztje volt, s a bűnüldözéshez csupán 1990-ben került vissza.

Kettős jogrend Csehszlovákiában?

A tények kapcsán felmerült előítéletek ellenére azonban bizonyos előjelekből mégis arra lehet következtetni, hogy Zák századosnak több esetben mégis igaza van. A slusovicei szövetkezet és az igazságszolgáltatás összefonódására példát szolgáltatott maga Zák félreállítása is, de felhozhatunk egy másik esetet is. Az egy év alatt furcsamód tönkrement slusovicei csodaszövetkezet romjain alakult DAK MOVA kft. bejegyzési botránya mintapéldája a szövetkezet által használatos módszereknek. A Brünni Kerületi Bíróság ugyanis pénzügyi tisztázatlanságok miatt elutasította a DAK MOVA bejegyzését. Ezt követően a kft. vezetői, kihasználva a szlovák–cseh ellentéteket, áttették székhelyüket Pozsonyba, s az ottani bíróság három óra alatt elvégezte az amúgy két-három hónapot igénybe vevő bejegyzést. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ugyanazon dokumentumok alapján az ország egyik bírósága elutasítja a bejegyzést, míg a másik teljesen ellentétesen ítéli meg a helyzetet. Ez természetesen egy országban nem lehetséges, mivel a jogrend egyelőre egységes. A kétségtelenül abszurd helyzetre azonban az ügyészség többszöri figyelmeztetés ellenére sem reagált, s így maga Havel elnök volt kénytelen közbelépni. A szövetségi főügyész természetesen mindent megígért, majd azonnal kivette évi rendes szabadságát, és azóta az ügyben egyetlen lépést sem tett.

Itt állunk tehát ma. A slusovicei szövetkezet vezetői az adósságot Csehországban hagyva vagyonukkal és Morva Bankukkal Pozsonyba költöztek, ahol a bősi vízi erőművet építő Kereszténydemokrata Mozgalom vette őket védőszárnyai alá. Úgy tűnik, hogy ma Csehszlovákiában nincs olyan erő, mely fel tudná deríteni a teljesen zavarossá vált és szándékosan összekuszált ügyet. Egyes megfigyelők úgy vélik, hogy az egész botrány csupán figyelemelterelési manőver, mely leplezni kívánja a máshol és másképpen zajló vagyonátmentési kísérleteket, valamint az StB és a CSKP pénzelési manővereit. Többek szerint rendkívül szoros a kapcsolat a DAK MOVA, valamint a szeparatisták között is. Mindezt persze egyelőre nehéz lenne bizonyítani. Egy dolog azonban biztos. Az ügyben eddig csupán egy esetben adtak ki letartóztatási parancsot, mégpedig Alexej Zák, az esetet kivizsgáló rendőrtiszt ellen.

• Külföld