Skip to main content

Gazdagréti szappanopera

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Weöres Tiborné indulása után a politikai csaták kereszttüzébe került. A választáson való indulásra későn, a kopogtatócédulák végső leadása előtti napon szánta rá magát, és még aznap sikerült az induláshoz szükséges negyvenegy cédula több mint kétszeresét összegyűjtenie. A sikernek az volt az oka, hogy Weöresnél jól ismerték a környéken. Az egyik ház intézőbizottságának és a gazdagréti összintéző bizottságnak a tagja, és ebben a minőségében évek óta közvetíti a környék gondjait az önkormányzat felé.

Weöresné függetlenként az összintéző bizottság támogatásával kezdte meg kampányát. A kampányhoz szükséges szórólapokat a szomszédok, ismerősök munkahelyükön „fusiztak” össze. A szórólapon a jelölt elsősorban azt hangsúlyozta, hogy pártoktól független, és megválasztása esetén kizárólagosan a környék lakóinak érdekeit fogja képviselni.

Az első választási fordulóban az MSZP-s Monostori Ildikó és az SZDSZ-Fidesz által indított Kiss Zoltán mögött 235 szavazattal a harmadik helyen végzett. Az alacsony, 27 százalékos részvételi arány miatt azonban a választást meg kellett ismételni. Az ötödik, utolsó helyen végzett független keresztény jelölt, dr. Mészáros Imre, és az utolsó előtti MDF–KDNP támogatott dr. Eperjesy Attila úgy döntöttek, hogy visszalépnek, Weöresné javára. Nyilvánvalóan azért tették ezt, mert első fordulóban elért eredményeik alapján nem volt esélyük a megválasztásra, és úgy gondolták, mégiscsak jobb, ha független, és nem ellenzéki jelölt nyer. Ez annál is inkább fontos volt, mert a XI. kerületi önkormányzatban ez a képviselői hely lenne a mérleg nyelve. A kormányzó pártok és az ellenzéki pártok között jelenleg 23-23 az arány.

Weöresné természetesen örült, hogy a jelöltek az ő javára léptek vissza, de minden olyan javaslatot, amely az MDF segítségnyújtására vonatkozott (szórólapok, megafonos kampányautó) elutasított, mondván, hogy ő ragaszkodik függetlenségéhez. Kampányát továbbra is az első fordulóban bevált kisipari módszerekkel folytatta.

A Fidesz–SZDSZ jelöltje, Kiss Zoltán, érzésünk szerint meglehetősen szerencsétlen módon, negatív kampányba kezdett. Szórólapján kétségbevonta Weöresné függetlenségét, s azzal vádolta, hogy valójában MDF-es.

A második választási fordulóban 28 százalékos részvétel mellett Weöresné 521 szavazattal végzett az első helyen az 501 szavazatot kapott MSZP-s Monostori Ildikó előtt. Kiss Zoltán harmadik lett.

A választás napján a körzet egyik házsorának zártláncú televíziós hálózatában az előre beprogramozott képújságban három alkalommal lefutott Weöresné mintegy 15-soros kampányszövege. Mint megtudtuk, a programot kezelő gondnok egyszerűen elfelejtette törölni a szöveget, amelyet így mintegy 370 szavazásra jogosult láthatott. Az SZDSZ és az MSZP még aznap megóvta a választások eredményét. A kerületi választási bizottság azonban az óvást 4-4-es arányban elnöki szavazattal elutasította, és így került az ügy a fővárosi választási bizottság elé.

A sajtó az esettel az utóbbi napokban meglehetős bőséggel foglalkozott és a különböző lapokban nyilatkozók a kampánycsend megtörését rendszerint összekapcsolták Weöresné állítólagos MDF-jelöltségével.

Weöres Tiborné sérelmezi, hogy ezzel kapcsolatos helyreigazítási kérelmének a legtöbb lapnál nem adtak helyt. A Fővárosi Választási Bizottság döntését egyébként megfellebbezi. Amennyiben fellebbezését elutasítják, indulni akar a harmadik fordulóban is. Mint mondja, az utóbbi hetek eseményei ugyan eléggé megviselték, de most már nem léphet vissza. Sokan bíznak benne.

Végül is mi következik ebből az esetből? Annyit eddig is tudtunk, hogy a választópolgárokat sajnos, sokkal kevésbé érdeklik a választások, mint a pártokat. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy ma, valakinek a kompromittálására elegendő, ha azt állítják róla, hogy MDF-es.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon