Skip to main content

Beszélő hetilap, 8. szám, Évfolyam 3, Szám 8

(Krizsik Alfonz): T. Szerkesztőség!

(Szabó Eszter): Mit akar a belügyminiszter!?

(Schubert László): Tisztelt Szerkesztőség!

(Kincses Előd): Lenne egy kérdésem Bretter Zoltánhoz

Solt Ottilia: Angyal szállt le Babilonba

Láng László: Végre, de mi végre?

Mizsei Kálmán: Vadkeleti variációk

K. I. [Kiss Ilona]: Normák és gesztusok

David Warszawski: A „hármas szövetség” szövevényei

Bauer Tamás: Gyeplő vagy béklyó?

Eörsi János: Amnesty national

–up– [Upor Péter]: Eladó laktanyák

-rr-: Azok a bizonyos kiemelt nyugdíjak

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A magyar háború

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Hibernált vádirat, avagy kinek a rendőre, ügyésze?

–g [Kőszeg Ferenc]: A rendőr is lakik

: Főtisztelendő Püspök Úr!

Vajna János: Végjáték az Öböl mentén

Rostoványi Zsolt: Iszlám tűzfészkek a Szovjetunióban

: Iszlám – muszlim – mohamedán

K. I. [Kiss Ilona]: Oszd meg – és osztozkodj!

Szergej Baruh: Tudósítás az Orient expresszről

Bóc Imre: Az állam és a sarki ABC illetékessége

Fölsz Attila - Valentinyi Ákos: A kár pótlása, avagy a pótlás kára

Soós Károly Attila: Mit tanultam Bismarcktól?

Válasz a két Fidesz-szakértőnek

Mester Béla: A második forduló előtt

Az SZDSZ stratégiájáról

Dr. Krassó Sándor - Dr. Varga Levente: Shame of Errors

Cs. Gyímesi Éva: Tükör által – túl élesen

(Pelsőczy István - Klauber Mátyás): [Két levél]

Ara-Kovács Attila: Visegrádi anziksz

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon