K. I. [Kiss Ilona]

Nyomtatóbarát változat

Két nappal az Öböl-háború kitörése előtt a muzulmán többségű Groznij városában az Iszlám Újjászületés Párt megkezdte az önkéntesek toborzását az iraki hadseregbe, s a több száz jelentkező listáját át is adták az iraki szovjet követségen. Az önkéntes osztag sorsáról nincsenek híreink, annyi bizonyos, hogy a Szaddám Huszein melletti tüntetések azóta is mindennaposak mind a déli határvidék muzulmán központjaiban, mind Moszkvában.

A hírek szerint azonban mégsem az Irak melletti szolidaritás szólítja a legtöbb embert az utcára. Február elején például az azerbajdzsán nagyvárosokban voltak véres incidensekkel végződő tömeges sztrájkok és tüntetések: a „Független Azerbajdzsán” parlamenti blokk kezdeményezésére mindenekelőtt azt követelték a kommunista és Moszkva-barát többségű azerbajdzsán parlamenttől, hogy a köztársaság tagadja meg az új szovjet szövetségi szerződésről kiírt népszavazásban való részvételt, és ítélje el a szovjet kormány balti beavatkozását. Az azeri „legfelsőbbeknek” azonban ez a legkevésbé sem áll érdekükben. Az azeri parlament elnöksége ez év január 14-én Hegyi Karabah újabb örménylakta körzetében szüntette meg az örmény közigazgatást, és megkezdte e területek erőszakos beolvasztását az azeri közigazgatási egységekbe. A Karabah-kérdés – úgy látszik – újabb fordulópontjához közeledik, ám mivel reguláris hadsereggel egyik fél sem rendelkezik, a fegyveres megoldás továbbra is csak terror- és gerillaakciók formájában képzelhető el, amelybe a központi belügyi vagy katonai osztagok „rendteremtőként” avatkoznak be, vagy ami még valószínűbb: a helyi centrumpárti hatalom „zsoldoshadseregeként” társulnak az azeri belügy akcióihoz. Az azerbajdzsán parlament nem véletlenül nem akar tárgyalni békésen a Ter-Petroszjan vezette „demokratikus” örmény parlamenttel: a jelek szerint ingyen és bérmentve megkapják Karabahot cserébe azért, hogy csendben és rendben bent maradnak a „testvéri népek szövetségében”. A koncként odadobott Hegyi Karabah vezetői sajátos módon reagálnak, önállósulni akarnak – nyilatkozzák az Express-Chronika riporterének –, de sorsukat továbbra is a szovjethatalom intézményi keretei közt képzelik el.

Némileg hasonló helyzet tanúi lehettünk az utóbbi hetekben Grúziában is, ahol a szovjet közigazgatási zsenialitás nyomán mesterségesen létrehozott, közigazgatásilag Grúziához tartozó dél-oszét „autonóm” terület miatt robbant ki polgárháború. A közvetlen előzmények december közepére nyúlnak vissza, amikor is Zviad Gamszahurdia frissen megválasztott grúz nemzeti parlamentje egyetlen tollvonással megszüntette Dél-Oszétia eddigi autonóm státuszát, arra hivatkozva, hogy ezt a területet törvénytelenül vették el Grúziától. Szovjet belügyi csapatokkal megerősítve meg is kezdték a terület átvételét. A folytatás ismert: az oszét fővárosban rendkívüli állapot van érvényben, az összetűzések mindennaposak. A hatalmon kívül rekedt demokratikus ellenzéket tömörítő Grúz Nemzeti Kongresszus keményen elítéli Gamszahurdiát amiatt, hogy ezeket szovjet belügyi csapatok segédletével hajtja végre, amivel gyakorlatilag törvényesíti az „idegen csapatok grúziai jelenlétét”.

Hogy aggodalmaik mennyire megalapozottak, azt a legfrissebb fejlemény is igazolja: a szovjet erők – első ízben – megtámadták egy grúz milícia támaszpontját. Félő, hogy a „rendcsinálás” hasonló lesz a balti „eljáráshoz”… – adja hírül a Reuter jelentése.

• Külföld