Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Az MDF – vagyis legyünk igazságosak némely MDF-képviselők – minden eddiginél intenzívebb, többórás gyűlöletötpercet rendeztek a parlamentben. Fenekedtek, rázták az öklüket, szórták átkaikat és fenyegetéseiket mindenkire, köztársasági elnöktől a rivális párton át az istenadta népig, aki merészkedett lázadni ellenük. Az októberi taxisblokád keserű élményét kellett valahogy feldolgozniuk, mikor is szembesültek a realitásokkal: az ország nem hull kötelező gyönyörteljes ájulatba pusztán attól, hogy a Nyugodt Erő van hatalmon, mely saját bevallása szerint maga a nép. Az őszinte sérelmet kellett megtorolniuk, legalább szavakban – másra nem kaptak engedélyt –, hogy ellenük lázadtak.

Kurblizták magukat a nekikeseredett népfiak, mikor megszólalt az angyal: Iványi Gábor. A nép isteni haragjának és igazságának hírnöke.

„Bizony le kell hajtani a fejünket, és bűnbánatot kell tartanunk, ez lenne méltó az első szabadon választott parlamenthez.” Az ország népe iránti tiszteletet kérte számon a terrorizmussal megvádolt SZDSZ padsorából az MDF-es vezéreken, valami prófétai bátorsággal.

„Indítványozom minden eddig helytelenül megszólalt pártvezetőnek, hogy egy főhajtással, egy elnézéskéréssel forduljon szembe a néppel, és mondja ki, hogy bizony nem cselekedett helyesen. Egy megbántott néppel szemben vétettünk.”

Mindannyiunknak rá kellett döbbenni, hogy így ebben a Házban nem nagyon beszélt senki. Talán ezért némult el egy percre a terem. Szavaltak már itt sokat a nemzetről. Villogtak a szakértelem pengéi, s védelmezte méltóságát mindegyik párt, mely nem kevésbé hiteles, felelősségteljes, s nem kevesebb joggal bír, mint a többi. De az ország népe iránti tisztelet és szeretet hangja nagyon-nagyon ritkán szólt eddig. Bizony. Talán csak a köztársasági elnök szájából, pl. mikor megválasztottuk. Emlékeznek? Ezt mondta: „Azoknak a szolgája akarok lenni, akiknek szolgájuk nincsen.” Meg október 23-án, amikor a bebörtönzött vagy meggyilkolt kis csövesekről beszélt. Nagyon-nagyon régen volt.

A magabiztos liberálisok mélyen megvetik a politikában az érzelmeket. A másik oldal minduntalan szenvedélyes odaadásáról biztosítja a nemzetet, a földjét, a történelmét, a hagyományait s egyéb tartozékait.

De most Iványi Gábor ótestamentumian szigorú szavai figyelmeztették az urakat és a hölgyeket ott a parlamentben, hogy miért is nem bízik bennük ez a társadalom. Talán úgy érzi, hogy politikusai nem tisztelik és nem szeretik.

• Harmadik oldal