Skip to main content

Angyal szállt le Babilonba

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az MDF – vagyis legyünk igazságosak némely MDF-képviselők – minden eddiginél intenzívebb, többórás gyűlöletötpercet rendeztek a parlamentben. Fenekedtek, rázták az öklüket, szórták átkaikat és fenyegetéseiket mindenkire, köztársasági elnöktől a rivális párton át az istenadta népig, aki merészkedett lázadni ellenük. Az októberi taxisblokád keserű élményét kellett valahogy feldolgozniuk, mikor is szembesültek a realitásokkal: az ország nem hull kötelező gyönyörteljes ájulatba pusztán attól, hogy a Nyugodt Erő van hatalmon, mely saját bevallása szerint maga a nép. Az őszinte sérelmet kellett megtorolniuk, legalább szavakban – másra nem kaptak engedélyt –, hogy ellenük lázadtak.

Kurblizták magukat a nekikeseredett népfiak, mikor megszólalt az angyal: Iványi Gábor. A nép isteni haragjának és igazságának hírnöke.

„Bizony le kell hajtani a fejünket, és bűnbánatot kell tartanunk, ez lenne méltó az első szabadon választott parlamenthez.” Az ország népe iránti tiszteletet kérte számon a terrorizmussal megvádolt SZDSZ padsorából az MDF-es vezéreken, valami prófétai bátorsággal.

„Indítványozom minden eddig helytelenül megszólalt pártvezetőnek, hogy egy főhajtással, egy elnézéskéréssel forduljon szembe a néppel, és mondja ki, hogy bizony nem cselekedett helyesen. Egy megbántott néppel szemben vétettünk.”

Mindannyiunknak rá kellett döbbenni, hogy így ebben a Házban nem nagyon beszélt senki. Talán ezért némult el egy percre a terem. Szavaltak már itt sokat a nemzetről. Villogtak a szakértelem pengéi, s védelmezte méltóságát mindegyik párt, mely nem kevésbé hiteles, felelősségteljes, s nem kevesebb joggal bír, mint a többi. De az ország népe iránti tisztelet és szeretet hangja nagyon-nagyon ritkán szólt eddig. Bizony. Talán csak a köztársasági elnök szájából, pl. mikor megválasztottuk. Emlékeznek? Ezt mondta: „Azoknak a szolgája akarok lenni, akiknek szolgájuk nincsen.” Meg október 23-án, amikor a bebörtönzött vagy meggyilkolt kis csövesekről beszélt. Nagyon-nagyon régen volt.

A magabiztos liberálisok mélyen megvetik a politikában az érzelmeket. A másik oldal minduntalan szenvedélyes odaadásáról biztosítja a nemzetet, a földjét, a történelmét, a hagyományait s egyéb tartozékait.

De most Iványi Gábor ótestamentumian szigorú szavai figyelmeztették az urakat és a hölgyeket ott a parlamentben, hogy miért is nem bízik bennük ez a társadalom. Talán úgy érzi, hogy politikusai nem tisztelik és nem szeretik.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon