Skip to main content

Meglepetések

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hétfőn délelőtt azt hittük, hogy ez a politikai szenzáció: az SZDSZ indítványára a Ház leszavazta a kormányt és két bizottságát. Példás, pártokat, sőt a kormányt átszelő – részben előkészített, részben rögtönzött – összjátékkal győztek a „jók”. A nyugdíjasok kaptak egy kis pénzt.

A Havas–Solt-féle módosító indítvány értelmében a társadalmi szervezetek kezelői jogából származó jövedelem nem a költségvetéshez, hanem a Társadalombiztosítási Alaphoz kerül. A javaslat mellé állt a parlamenti arányokat tükröző, tehát kormánypárti többségű szociális és egészségügyi bizottság, Surján népjóléti miniszter, az MSZP-s Kósáné Kovács Magda, aki saját indítványát visszavonta az SZDSZ-es javára. Végül is megszavazta 28 MDF-es, 4 kereszténydemokrata, 5 kisgazda-képviselő, a teljes Fidesz-frakcióval, az SZDSZ-frakcióval, a csaknem teljes MSZP-frakcióval, és a függetlenekkel együtt. Így lett az igen 53 százalék. Vagyis az ellenzéki indítvány éppen csak hogy győzött. Köszönet érte az érvekre hallgató kormánypártiaknak! Legfeljebb azt sajnálom, hogy maguk a szerény nyertesek, a nyugdíjasok nem feltétlen értesültek a jó hírről. A Tv-híradó első, fő kiadása és a Magyar Nemzet tanúsága szerint az MTI sem méltatta figyelemre ezt az eseményt. Egy árva hang erejéig sem. (Mintha Jeszenszky úr mondott volna valamit a közelmúltban a kormány tévés hadállásairól. Mintha az MTI vezérigazgatóját a napokban mentették volna fel. Mintha a Magyar Nemzet fontos lenne a kormánynak.)

Kedden délben azt hittük, hogy ez a politikai szenzáció: Danis György (SZDSZ) interpellációjára a kisgazdanagygyűlés előtt jelentkező, epebántalmaiból örvendetesen kigyógyult Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter a kormány programjaként nagyjában-egészében az SZDSZ mezőgazdasági programját adta elő. Oly meggyőzően, hogy Danis doktor aggodalmai némileg átalakultak. Az interpellációban még attól tartott, hogy az élelmiszer-termelést nem is annyira az aszály, mint inkább a kormányon belüli viszály veszélyezteti. A miniszteri programbeszéd után a koalíció jeles tagját kezdte félteni, hogyan is merészkedik ezután választói elé, hiszen e vadonatúj programban a ’47-es ígéretekből egy betű sem maradt.

Aztán délutánra megértük az igazi – szomorú – politikai szenzációt, Jeszenszky úr válaszát Bossányi Katalin interpellációjára. Ez olyan szónoklat volt, hogy itt, az oldal alján már nem nevezhetjük Jeszenszky Gézát Külügyminiszter Úrnak. Ugyanis az ellenzéki pártok egyöntetűen követelték a lemondását.

Megjegyezném még, hogy T. G. M. cikke (Ki tudja, mire ébredünk), melyben a külügyi kormányzat alkalmatlanságát taglalja, kedden reggelre készült el. Nem T. G. M.-en és nem a Beszélő szerkesztőjén múlt, hogy arra a bizonyos holnapra már ma ébredhettünk.

A Beszélő szándékunk szerint továbbra is a holnap híreit írja meg.












Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon