Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Engedtessék meg, hogy a megszólított jogán véleményem néhány saját fogalmazású szava is helyt kapjon lapjukban. Cikkírójuk többek között arról ír, hogy Surján miniszter úr (tévesen környezetvédelmi, tudomásunk szerint a népjóléti tárca élén) valamiféle feloldozást adott a dezinformáció alapján kiadott közleményem felelőssége alól számomra.

Közölnöm kell, hogy erről szó nem volt, a találkozáson névtelen közreműködőként szerepeltem, ahogy mások is. Feltehető, hogy a miniszter úr – aki más ügyekben járt Miskolcon – a nevemet sem ismeri, cikkükben tárgyalt szerepemről fogalma sem volt.

Nem zajlott ezzel szemben névtelenül Göncz Árpád köztársasági elnök úr látogatása a Digépben, ahol a bemutatás után volt módja meleg kézfogást váltani a kizárólag kommunista pártaktivista múltú Kovács vezérigazgatóval, továbbá a vezérigazgató által kijelölt személyekkel, valamint egy – az elnök úr által személyesen kiválasztott – maróssal találkozni.

(Szituáció: sorfal két oldalt, távol gépek, néhánynál dolgoznak. Megelégelve a helyzetet elnöki szó és kézmutatás: azzal az emberrel akarok beszélni!)

Ez alkalommal az elnök úr egy ún. alakuló „munkástanács” két tagjával is találkozott, akik nem voltak azonosak a Digépnél működő cégbíróságnál bejegyzett munkástanács tagjaival. Sárkány Gábor, a munkástanács elnöke, akivel Eörsi úr is beszélt, ezalatt ugyanis a Bükk közepén, a sebesvízi üdülőben volt sürgős kazánjavítási munkára kirendelve, a munkástanácsot az elnöki látogatásról nem is értesítették. Ez a látogatás, a maga demokratikus, nyilvános megszervezésével (a helyi sajtó kizárásával) jellemzője teljes helyzetünknek.

Eddig az volt: rólunk, felettünk, nélkülünk döntöttek. Rossz volt ez, és a gazdasági csőd egyik fő oka. Nem ezt akarjuk a továbbiakban. Mi itt takarítani kezdtünk. Felvertük a port, nyeltünk is belőle, láthatja is mindenki, takarítani való bőven van, és reméljük, nem mindenki húzódik el ettől a munkától.

Mert vállalataink ma a törvény ellenére sem politikamentesek, bennük munka helyett a régi rendszer odaállított politikai csapatai politizálnak. Folyik a kilátástalanság perspektívájának teremtése, létbizonytalanság keltése – indokolatlanul is. Pénzügyileg kirabolják a vállalatokat – elképesztő összegeket véve fel veszteséges működés mellett. Mindezzel demokratikus államberendezésünk gazdasági alapját ássák alá, és általános elégedetlenséget keltenek. Az ilyen vezetés ellen való fellépésre a helyi politikában látunk módot, elsősorban a dolgozói önkormányzatok támogatásával.

Ezt tesszük, mert ez a dolgunk. Világosan előadott fenti véleményemet cikkírójuk elhallgatta, és helyette valamiféle MDF-es hatalomátvételi törekvés sanda gyanúját kívánja kelteni. Számomra ez elfogadhatatlan.

Egyébként helyi MDF-hatalomátvételre nincs is mód. A cikkben írt „új káderek” nem léteznek. Cikkírójuk egyetlen embert tudott felmutatni, aki 20 évig dolgozott abban a gyárban, ahol a jelenlegi vezérigazgató szakmai gyakorlatát tekintve „kezdő műszaki” az általános besorolás szerint.

Viszont létezik a vállalatoknál, tételesen a Digépnél megújulásra kész, azt váró, gyárához ragaszkodó, ahhoz értő dolgozói, műszaki gárda, pártonkívüliek, volt párttagok, gyári lokálpatrióták. Van már jó munkástanács is. Van tehát a Digépben lehetőségre, alkalomra váró, alkotó szellemű gárda, üzleti terv és szellem, szándék az összefogásra. Ezúton is szükségesnek látom felhívni erre a figyelmet.

Ugyanis ez a gárda a privatizálás lehetőségének letéteményese, szemben az esetleg most vezetői poszton lévő önjelöltekkel. Készek fogadni, elfogadni a kormány döntéseit, annak megfelelően cselekedni. Elkel az ellenzék vizsgáló tekintete, a nyilvánosság is, nehogy újabb helyi hatalmi maffia alakuljon ki. A vállalatvezetők hada országos szinten is részese a csődnek, felelős a jelenlegi rossz gazdasági helyzetért. Persze intézményes felülvizsgálat szükséges. Mi a vizsgálat objektívnek vélt szempontjait korábban részletesen kidolgoztuk és közreadtuk, vita céljára. Ez nem volt populáris téma, szenzáció, Önök nem foglalkoztak vele. Sajnálom.

Tisztelettel:

Ruszkabányai András
épületgépész-mérnök



























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon