Skip to main content

Beszélő hetilap, 36. szám, Évfolyam 2, Szám 39

(Czirbik Sándor): Tisztelt Szerkesztőség!

(Ruszkabányai András): Tisztelt Szerkesztőség!

Solt Ottilia: Meglepetések

Tamás Gáspár Miklós: Csak száz nap a világ

avagy ki tudja, holnap mire ébredünk?

Wojciech Maziarski: Kelet-Európa Lengyelország nélkül?

Avagy ki kivel megy Európa felé?

Krasztev Péter: Négyszemközt a „rémmel”

Révész Sándor: Mióta kérdés a törökkérdés?

Kovács Miklós: Leomlik a koreai fal is??

Lépések a koreai csoda felé

Nagy W. András: Fénytelen ösvényen

Liberálisok a Vörös Csepelen

Fényi Tibor: Az új ember kovácsa

Kádercsere a Kultuszminisztériumban

[Gyekiczki András]: Több százezer levlap a kormányfőnek?

K. P. [Kertész Péter]: Jaj a hajfogyatékosoknak

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Tíz kicsi magánember

: Interpelláció és válasz

Tar Sándor: Könnyű, nyári terminátor

Nagy Huszein Tibor: Száz nap, amely megrengette a mezőgazdaságot

Bán Zsuzsa: Már csak 8-9 ezer üzlet

A jávai előprivatizáció

Török Ernő: Méreg a levegőben! (I.)

Rendszerező gondolatok a közlekedési légszennyezésről

Kisbali László: Filozófián innen, „dialmaton” túl

Beszélgetés az egyetemi filozófiaoktatásról

: Új utak a nyelvtanulásban

Beszélgetés dr. Makara Györggyel, a Relaxa Magyar–Német Innovációs Kft. ügyvezetőjével

[Raj Tamás]: Jud Süss vagy Európa?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon