Vissza a főcikkhez →

Jeszenszky Géza levele a Magyar Nemzet munkatársához (Részlet)

Nagy megnyugvás számomra az a kijelentésük, hogy az abban (a lap 1938. augusztus 25-i, A magyar társadalomhoz című vezércikkében – a szerk.) foglalt európaiságot, nemzeti elkötelezettséget, szociális érzékenységet, szabadelvű demokratizmust és a kereszt által képviselt emberközpontú moralitást a mai szerkesztőség is vállalja. Ugyanis Önök előtt sem lehet titok, hogy ezeket az értékeket összességükben csak az MDF, az FKgP és a KDNP tagsága és szavazótábora vállalja.

Bossányi Katalin kérdése

Miniszter úr! Kérem, nagyon kérem, adjon magyarázatot, milyen érvekkel és tényekkel bizonyítja, hogy a fenti eszméket és értékeket kizárólag a jelenleg kormányzó pártok tagsága és szavazótábora vállalja?

A külügyminiszter válasza (Részlet)

A Magyar Nemzet augusztus 27-i számában megjelent levelemet természetesen nem külügyminiszteri minőségemben (derültség az SZDSZ soraiban), hanem magánemberként írtam augusztus 15-én Bodor Pálnak, régi kedves ismerősömnek, akit barátomnak is szólítottam. (…)

Írásomban idéztem egy korábban elkezdett, de félbehagyott, el nem küldött levelemet, amit sebtében akkor vetettem papírra, amikor a Magyar Nemzet 1990. július végi számában elolvastam a híres alapító vezércikket, ami összefoglalta az 1938-as indulók szellemi-politikai programját. Nem kívánom ezt most felolvasni, de szívesen ajánlom a tisztelt képviselőnő figyelmébe, és ha megengedi, majd át is adok belőle egy másolatot. Látni fogja belőle, hogy az 1938-as Magyar Nemzet-program nem az, amit a mai MSZP vagy bármely más baloldali párt vagy irányzat magáénak vallhat. Pontosabban: vallhatja magát a Magyar Szocialista Párt vagy a tisztelt Ház más ellenzéki pártja a magyar hivatásgondolat vagy a keresztény eszmeiség követőjének, de ha valaki tényleg ezen a talajon áll, az mit keres az ateisták és marxisták, illetve a közelmúltban még ezekre az eszmékre esküdők és ezeket a társadalomra rákényszerítők soraiban? (Nagy taps a jobb oldalon.) Én persze el tudom hinni, hogy ebben az országban valóban ennyi Saulusból lett Paulus (derültség) az Esterházy Péter által leírt damaszkuszi csúcsforgalomban, de azért engedtessék meg nekem feltételezni, hogy a mi kormánykoalíciónk pártjai jóval hitelesebben képviselik a nyugati civilizáció, a nemrég még lekicsinylően polgárinak nevezett demokrácia, mind a maradisággal, mind a radikalizmussal, mind a szocializmussal szemben álló és szép magyar kifejezéssel szabadelvűnek nevezett politikai eszmék, nem utolsósorban pedig a magyarság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget, mint a tisztelt ellenzék sok tagja. (Nagy taps a jobb oldalon – Felkiáltások az SZDSZ és a Fidesz soraiból: Pfuj! – Ütemes taps a jobb oldalon – Az SZDSZ- és a Fidesz-képviselők kivonulnak a teremből.)

Talán akkor megvárom, ha a tisztelt képviselők nem kíváncsiak, akkor várok addig, míg nyugodtan eltávoznak, nehogy véletlenül hallják a válaszomat. (Taps a jobb oldalon.)

Ha Önök közül valaki mégis úgy érzi, hogy igenis ezeknek az eszméknek az összességét vallja, azt szívesen látjuk a parlament innenső soraiban, illetve a koalíció valamelyik pátjában, mert valóban itt a helye. Nem is kell az ilyet restellni, Winston Churchill maga is kétszer cserélt pártot.

Országgyűlés, 1990. szeptember 11.

• Belföld