Tar Sándor

Nyomtatóbarát változat

Kezdetben könnyű volt minden, eljártak a kubaiakhoz, mert Robi a fejébe vette, hogy az angol mellett ingyen megtanul spanyolul, az angol már elég jól ment, aztán lábtengóztak, moziba mentek, hellóztak az utcán, Ádám állandóan csajozott volna, Béta meg orvos akart lenni. Mást nem is nagyon tudtak róla azonkívül, hogy a szülei elváltak, az anyjával és a nagyanyjával él egy fedél alatt, és igen gyakori menü náluk a májkrém. Ez azonban nem volt annyira érdekes, inkább az, hogy a tudományos-fantasztikus filmek nyomán Béta ontotta a fantasztikus történeteket csak úgy, fejből, néha le is írta, azonkívül rajzolt, és készített egy kis férfiszobrot is. Robi volt a legfiatalabb, a másik kettő egy évvel megelőzte, Ádámmal mégis egy osztályba kerültek a gimiben, mert Ádámnak is elváltak a szülei, és a költözködés és más hercehurcák miatt egy évet veszített. Ádám is tudott angolul, előző iskolájában angol tagozatra járt, most az anyjával és a húgával élt egy háromszobás lakásban, de ő is inkább csak aludt otthon. Robival az úttörőzenekarban ismerkedtek meg, mindketten fúvósokon játszottak, sokáig azt tervezték, hogy zenekart alakítanak, ez a fellángolás eltartott egy darabig, aztán rájöttek, hogy ehhez az ötlethez iszonyú sok pénz kell. Béta rendes neve az ufókorszak előtt István volt, ő nevezte el Robit Alfának, Ádámot pedig Gammának, neki maradt a Béta, de ezt már kezdettől csak ő vette komolyan. Ő egyébként egy kicsit kilógott a sorból, nem játszott hangszeren, nem beszélt nyelveket, viszont orvos akart lenni, és ezt olyan megszállott határozottsággal akarta, hogy imponáló volt, például az is, hogy fiú létére egészségügyi szakközépbe járt, lányok közé. Koruknak megfelelően nagyon komolyan vették magukat, Robi nemzetközi újságíró akart lenni, Béta orvos, Ádám még nem volt biztos a dolgában, de a diplomáciai pálya vonzotta. Testileg is fejlettebbek voltak a korosztálybelieknél, Ádám ráadásul még vonzó is, Béta viszont kissé felnyurgult, Robinál meg megmaradt a kamaszos sutaság, pedig már-már a férfikor küszöbén voltak. Ádám laza volt és könnyelmű, ezt a szerepet választotta, határozottnak tűnt a fellépése is, de a tekintetében volt néha valami riadt kétségbeesés, ilyenkor tágra nyílt a szeme, szembogara elsötétedett, nem figyelt, szétszórttá vált. A legerősebb egyéniségnek Robi látszott, a másik kettő olykor ámulva figyelte azt a magabiztosságot, konok kitartást, ahogy a rozsda közönyével mar magának rést a világban. Ő a szüleivel élt egy ötven négyzetméteres lakásban, a kisszobában ketten az öccsével, tizenkét négyzetméteren. Robi mindent hangosan tanult, de nemcsak a szavakat, magyart, fizikát, hanem a szólamokat, futamokat is a szaxofonon, az öccse állandóan háborgott emiatt, ettől függetlenül ő is jól tanult.

Ebben a korban viharosan változnak a dolgok. Robi tizenhét évesen középfokú nyelvvizsgát tesz spanyolból, a nyári szünetben jogosítványt szerez engedéllyel, két hónap múlva angolból fog vizsgázni, és holtbiztos benne, hogy sikerül. Ádámnak viszont nem sikerül a felsőfokú angolvizsga, de ez nem töri le, újra jelentkezik, mert Robi szerint nem vette elég komolyan a felkészülést, elbízta magát. Béta sikeresen leérettségizett, és jelentkezett az orvosi egyetemre, a fantasztikum azonban továbbra is a szenvedélye, újabban a terminátor gyújtja fel a képzeletét, és rajta keresztül a másik kettőét is. Egy kicsit talán ez is segít abban, hogy beszélgetéseikben egyre gyakrabban időznek idegen tájakon, más világokban, ezek az elvágyódások azonban még üdítően elérhetőnek látszanak, egy-egy ötlet lázba hozza őket, Robi a spanyol és az angol után új nyelvet keres, elképesztően gyorsan tanul, mint egy robot. Ádám inkább szelektív megértő, látszólag alig foglalkozik a tárggyal, még csak nem is mindig figyel, mégis összefüggésekben gondolkodik, következtet, továbbgondol. Béta arckifejezésből, járásból és egyéb jegyekből azonnal képes diagnózisokat felállítani az utcán, moziban vagy a Liliom nevű presszóban, amely a törzshelyük, és ahol már nyíltan elszívnak egy-egy cigarettát, megisznak egy sört – Bétát kivéve. Bizonyos volt, hogy egyetemre mennek és kitörnek, bár Ádámra majd néha oda kell figyelni.

Ádámra néha már most oda kellett figyelni, olykor becsípve érkezett Robiékhoz, de az anyja is megérezte rajta egyszer a sörszagot, hiába rágta a negrót. Ez azonban csak közjáték volt, az igazi az a lendület és erőfeszítés lett, amivel jövőjüket próbálták kialakítani, ennek a motorja is Robi volt. Elvégre el kellett dönteni, hogy milyen egyetemre kell jelentkezni ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak, és ez megint feldobta mindnyájukat. Jóllehet Béta már az orvosin érezte magát, ontotta a terminátorait, a Liliomban már megjárták minden valamirevaló országát a Földnek, és ez, eddigi sikereiket tekintve, teljesen érthetőnek tűnt. Robi leveleket küldött külföldi követségekre, telefonált, tanácsot kért egyetemektől, magánszemélyektől, még Ádám befolyásos apját is megkeresték, aki kissé lekezelő módon, de udvariasan lerázta őket. A horizont kezdett sötétedni. Kiderült, hogy több egyetem elvégzése is szükséges lehet egy-egy állás betöltéséhez, és még akkor sem biztos, hogy például valakiből diplomata vagy újságíró lesz. A fenébe, mondta Robi, akkor most mi a fenét csináljunk? Az is abszurdnak tűnt, hogy a kisszobában, az öccsével együtt lakva magoljon évekig például nemzetközi jogot, kereskedelmi ismereteket, számítástechnikát meg egyebeket. Ádám szerint pedig, ha minden összejön, akkor az lesz a baj, hogy nem vagy tagja az épp uralkodó pártnak, most is hazavágták az összes nagykövetet. És majd pont egy vidéki proli fog kijutni, amikor ott van a sok pesti, akinek minden összeköttetése megvan, már az óvodában tudják, hová kell menni. A végső lökést azonban az a hír adta meg, amit Béta közölt velük: nem vették fel az orvosira. Ez nem igaz, hüledeztek, ilyen nincs, hiszen mindent tudtál! A Liliomban ültek, forgatták a papírt, helyhiány miatt, a kurva életbe! Hát akkor mi van? Demokrácia? Egy seggfej meg bekerült, mert szerencséje van? Ez nem igaz! Béta csak bólogatott, nem mert megszólalni, de a végén így is elsírta magát, kivitték gyorsan, hogy mások ne lássák, az utcán úgy-ahogy rendbe jött, annyit mondott csak, hogy akkor marad a májkrém, és köszönés nélkül elindult a sötétbe. Van egy zárt borítékom, mondta Ádám feldúltan, hogy így járunk mind. A többi meg leszarja, csajoznak, videóznak, isznak, pénzük van. Meg kocsijuk, mert apuka megvette, tódította Robi, hát az eszem megáll.

Robi azért levizsgázott angolból is, és jelentkezett mindkét nyelvből a felsőfokú vizsgára, Ádámnak is sikerrel járt a második nekifutás, amikor találkoztak, csak röhögtek, milyen jó nekünk, van vizsgánk, csak épp nem kell senkinek. Elmentek Bétához, hogy elújságolják neki is az örömhírt, de nem találták otthon. Amúgy is, mostanában ritkábban találkoztak, Robi összejött egy lánnyal, és mivel a tanulásból nem engedett ezután sem, a kislány mellett kevesebb ideje maradt. És néha már zavarták is a barátai, nem tudott úgy figyelni Béta történeteire sem. Már az is előfordult, hogy bujkált előlük, vagy letagadtatta magát, önző lett, mondta egyszer Béta Ádámnak. A két fiú amúgy is egyre nyomasztóbbnak találta az otthoni légkört, pláne ahhoz képest, amibe már beleélték magukat, hol az egyik, hol a másik akart albérletbe költözni. De Robi is úgy érezte, egyre fogy körülötte a levegő, amellett hogy a családban már semmilyen kérdésére nem kap választ. Ebben a bomlási folyamatban váratlan fordulatot hozott Béta meglepő bejelentése.

Béta rohanva jött a busztól, Robi az ablakból nézte, először arra gondolt, hogy talán már Béta is iszik, de Béta csak annyit közölt egy nagy lélegzet után, hogy Amerikába megy. Egy évre. Mert egy barátját meghívták a kinti rokonok, és megengedték neki, hogy magával vigyen még valakit, hogy ott ne unatkozzon, és a srác őt választotta. Robi azonnal elkérte az apjától a kocsit, hogy rohanjanak mindezt elmesélni Ádámnak. Ádám rikoltozott, ölelgették egymást, aztán beültek a Liliomba, mert ezt otthon egyikőjüknél sem lehet megbeszélni. Béta úgy tervezte, hogy ott beáll majd dolgozni egy kórházba, neki mindegy, milyen munka, csak kórházban legyen, és az is lehet, hogy az egyetemet is ott végzi majd. Ádám sört ivott, aztán a fejéhez kapott, úristen, kiáltotta, hiszen munkát mi is vállalhatunk akárhol, világútlevél van, hogy ez eddig nem jutott eszembe! Amúgy is tele van minden tagom a gimivel, meg ezzel az egésszel! Ez az, kiabált Robi is, és ezen újra fellelkesülve még aznap telefonáltak különböző követségekre, de már nem volt hivatal. Újra visszamentek a Liliomba, Ádám már kezdett berúgni, megállapították, hogy itthon semmibe sem lehet kezdeni, ez egy nagy kulimász az egész, és éppen ideje, hogy felnőjenek, és a saját életüket éljék, és ott, ahol akarják, ahol van lakás, munka, van jövő, pénz. Másnap már megtudták, hogy azért nem olyan egyszerű ez, mert munkavállalási engedély kell, azt meg nemigen adnak. Azt is megmondták nekik, hogy nagyon sok fiatal el akarja hagyni az országot, aztán másoktól is hallották, hogy ez valóságos népmozgalom, a másik osztály fele is Nyugatra készül, mindenki rokonokat keres, valami pánikhangulat van az ő korosztályukban a végzősök között. Szóval ez így azért nem megy. Gondolhattuk volna, mondta Ádám, hogy ez is egy csapda, mehetsz, ha tudsz. Eredj, szabad vagy, Himnusz.

Ülnek a Liliomban, később valahogy összefutottak, Béta valami mágneses térben rögzített galaxist talált fel, kissé unottan hallgatják, Ádám sört iszik, néha Robi is belenyal, ő a kempingben talált alkalmi munkát a nyár hátralévő részére, hogy valami pénze legyen, és ne kelljen otthon lenni. Béta később a munkájáról beszél, az amerikai útból nem lett semmi, beállt a mentőkhöz, most már lesz pénze, albérletbe költözik. És akkor mit csinálsz, kérdezi Robi, Béta hirtelen nem tud mit válaszolni. Ádám röhög, legalább nyugodtan maszturbálhatsz, mondja, nem nyit rád anyád vagy nagyanyád. Tanulni fogok, mint az őrült, mondja Béta, megyek felvételre megint! Akkor már rég nem lesz felvételi, mondja Robi, akinek lesz pénze, az orvos lesz, ha belepusztul is. Régen a protekció, most meg a pénz. Ádám iszik a söréből, nyel egy nagyot, aztán te se hidd el magadnak, mondja később, hogy majd nemzetközi újságíró leszel, csak mert beszélsz ötven nyelvet. Majd legjobb esetben elmész taxisnak. Pénz, pénz, sóhajtja, aztán iszik, csak úgy üvegből, most találj fel valami időgépet, te terminátor, mondja aztán Bétának, de ne olyan kis nyári viseltest, hogy képzelegjünk, és jobban aludjunk, hanem igazit, ami elvisz bennünket innen a francba. És te, kérdezik tőle szinte egyszerre. Én? Ádám felhúzza a vállát, azt hiszem, festő-mázoló leszek. Vagy pincér. Vagy a fene tudja. Nem tudom, mondja aztán, és a szeme lassan kitágul, szembogara elsötétedik, én már attól is félek, hogy élni kell.

• Belföld