Solt Ottilia

Nyomtatóbarát változat

Legtöbb polgártársamnak a hideg futkos a hátán, ha meghallja azt a szót: rendszerváltás. Nem csodálom. Sok csalódás érte az elmúlt három évben.

Polgártárs! Most mégis ezzel biztatlak: pénteken, 1993. május 21-én véghezvihetsz egy kis rendszerváltást. Tedd meg! A lehetetlen pénteki időpont ellenére menj, szavazz, válassz tb- (azaz társadalombiztosítási) önkormányzatot! Sőt, mindjárt kettőt. Minek mindjárt kettő? Eddig egy sem volt!

Gondold meg, Polgártárs, mennyire nem hasonlítanak egymáshoz a Te biztonságodnak (ne nevess ki, ha szegényes is, azért ez mégis valami biztonság) egyes elemei! A nyugdíj, a gyes minden nyugdíjasnak, kismamának egyforma, személytelen pénz, hozza a postás. Miután járandóságodat egyszer megállapították, más tennivaló nincs, mint elküldeni neked, a jogosultnak. Persze ehhez pénz kell a nyugdíjkasszában, de hát mióta kötelező nyugdíjbiztosítás létezik, ha másból nem, hitelből mindig volt benne.

Az orvosi ellátásod azonban szolgáltatások rendszere, aminek a fenntartása és fejlesztése naponta döntések sorát kívánja. Számos érdeket mozgat a tiéden és a többi jogosultén kívül: az orvosokét, a nővérekét, a műszergyártóét, a műszer-tökéletesítő mérnökét, a gyógyszerszakmáét.

A nyugdíjadnál ki kell bűvészkedni jó előre, hogy amit ma fizetsz, annak fejében tíz, húsz, harminc stb. év múlva nyugdíjad legyen, az egészségednél meg azt, hogy minél jobbat kapj, de mégse szívják magukhoz minden közös pénzünket az egyre többre képes műszerek és gyógyszerek. Szóval ez kétféle, akárcsak mondjuk a közbiztonság meg az oktatás. Nem dönthet jól ugyanazon személyekből álló testület egymásra ily kevéssé hasonló területeken.

De miért menj pont Te pénteken választani? Honnan tudhatnád, hogy ez az önkormányzat több, igazságosabb nyugdíjat, ésszerűbb orvosi ellátást varázsol majd, mint azok, akik eddig döntöttek és gazdálkodtak. Igazad van: nem lehetsz benne biztos. Csak annyi biztos, hogy ez az új önkormányzat új szereplő a (mindenkori) kormánnyal és a parlament politikai pártjaival szemben. Igen, szemben! Ugyanis a szakszervezetekből és munkaadókból, vagyis a kötelezően befizetőkből alakuló önkormányzat óhatatlanul más szempontokat képvisel, mások a céljai. Nem akar kormányozni, de szeretne minél kevesebb kötelező befizetés ellenében minél jobb ellátást nyújtani. Mert az ő sikere és becsülete azok megelégedésén múlik, akik fizetnek. (És persze előbb-utóbb kapnak is.)

A mindenkori kormánynak soha nincs elég pénze. Szeret hízelegni a választóknak valami kis juttatással (mondjuk nyugdíjkedvezménnyel), de fizesse más. Fizesse a tb-kassza! A tb-önkormányzat is szívesen ad valami többletet, csakhogy pénze neki sincs elég. Ő meg a kormányra, a költségvetésre szeretne hárítani minél többet. Egy kis hatalmi ellensúly, mely téged véd, Polgártárs! Kicsit, persze, hiszen felhatalmazása nem korlátlan. Aranytojást tojó tyúkot sem képes előhúzni a zsebéből, a legnagyszerűbb önkormányzat sem. De egy parányival biztosabb lehetsz benne, Polgártárs, hogy nem vágnak át a politikusok, mert kormány és tb-önkormányzat árgus szemekkel figyelik egymást. Ennyi. Egy parányival többféle választott ember, parányival több szempontot érvényesítve dönt. Ilyen apró kövekből épültek azok a sikeres rendszerek, amelyeket joggal irigyeltünk: pl. a svéd, a német, a francia. Ilyen parányi lépéseket tehetünk egy jól berendezett, majd mindnyájunk megelégedését kiérdemlő, boldogabb ország felé.

Polgártárs, kérlek: menj el pénteken! Válaszd ki a legszimpatikusabb szakszervezet listáját, X-eld be, és dobd az urnába! Aztán figyeld, hogy végzi a dolgát a választott önkormányzat, hogy négy év múltán majd újra tudj választani!

• Harmadik oldal