Skip to main content

[Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A királynő a menhelyen (Beszélő, 1993. május 15.)


Magyar történet

Csak egészen röviden válaszolnék a Királynő a menhelyen című írásra, amely azt hivatott sugallni, hogy a Külügyminisztérium illetékesei megint elbaltáztak valamit.

1. A Dankó utcai menhely eredetileg a Külügyminisztérium és a brit nagykövetség közös javaslata alapján került a királynő programjába.

2. Akkor még nem tudtuk, hogy a Köjál már januárban bezáratta a menhelyet, és ez a döntés ma is érvényes.

3. Erről a tényről a menhely vezetője nem tájékoztatta a program szervezőit. Vajon miért nem?

4. Ezért volt a menhely üres, ezért kellett hajléktalanokat toborozni.

5. Akik toborzását nem a Külügyminisztérium végezte, nem is a brit nagykövetség, hanem – vélhetően – azok, akik egy ilyen Patyomkin-akcióval szerették volna megvédeni a menhely jelenlétét a programban.

6. Ha a királynőt meglepte Dénes János megjelenése a Parlament előtt (a képviselő nem szerepelt a programban), akkor nyilvánvalóan meglepte Haraszti Miklós megjelenése is a Dankó utcában (a képviselő nem szerepelt a programban).

7. Talán nem ártana megkérdezni a menhely vezetőit: miért engedték, hogy a királynő egy bezárt menhelyet tekintsen meg? Még rágondolni is rossz, mit szólt volna a Beszélő, ha nem Iványi és Haraszti polgártársak nevével és karitatív szellemével lett volna fémjelezve az akció…

Odze György

külügyi tisztviselő és közíró

Kedves Odze György!

1. Téved, az írás nem szándékozott a Külügyminisztériumot szurkálni. Ha csipkelődik, legfeljebb a biztonsági szolgálatokat csipkedi, amelyek minduntalan túlbiztosítják a pápát, a királynőt és főként magukat.

2. A Dankó utcai menhely, bármikor záratta is be a Köjál, addig működött, amíg hideg volt. Helyesen.

3. Haraszti Miklós mint a kerület országgyűlési képviselője természetesen részt vett a királynő fogadásán. Meglep (bocsánat: nem is lep meg), hogy ezt nem a Külügyminisztérium szervezte így.

4. Be jó is lenne, ha egy karitatív akciót Jeszenszky Géza és Bába Iván neve fémjelezne.

Tisztelettel üdvözli:

Kőszeg Ferenc


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon