Skip to main content

Különféle bennszülöttek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Maczó Ágnes MDF-es képviselőtársam igen harcias asszony. „Nem akarunk bennszülöttek lenni a saját hazánkban!”  ripakodott rá a szelíd Bretter Zolira (SZDSZ), aki a kormányprogram vitájában megkérdezte, hogy mit is jelent a „népi kultúra”, ez a kormányzati irányelvekben többször előbukkanó kifejezés. Azt, amit a néprajz kutat, a tulipántos ládát; néptáncot és lajbit; avagy azt, amit a nép művel? A diszkót, rockzenét és farmernadrágot? „A magyar népi kultúrát jelenti” – a mi népdalainkat, a mi hagyományainkat, a Kodály-módszert, Ady Endrét, Bartók Bélát – sőt, Szabó Dezsőt, igen, Szabó Dezsőt! – mondta metszően a nacionalizmusa miatt meghurcolt egykori tokaji tanácstitkárnő, s leült.

A két cigány, Hága Antónia és Horváth Aladár úgy rándult össze a parlamenti széken mellettem és mögöttem, mintha gombostűt szúrtak volna beléjük. (Én is. Pedig zenei anyanyelvem megegyezik Maczó Ágnesével, s mindmáig leginkább ezen az anyanyelven fejezem ki magam; nem élek a diszkó ajándékaival; legfeljebb a farmer vonatkozásában lehet némi bűntudatom. Becsületszavamra. Gondos édesanyám megőrizte a vonatkozó okmányokat.)

Megengedi nekünk az amazontermészetű hölgy, hogy legalább bennszülöttek legyünk a SAJÁT HAZÁNKBAN?

Ugyanis bármilyen meglepő, nekünk hármunknak is EZ A HAZÁNK.

Mi (is) ITTHON VAGYUNK.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon